Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
631 úgy az alsó* mint a felső prothesis elkészítéséhez szükséges lenyomatvétel az egyes adott esetben úgyis különböző módszerrel történik, még ugyanazon szájban is. Célszerűbbnek látom tehát az együttes tárgyalást és inkább külön részt szentelek az indicatio kérdésének, amelynél automatikusan szétválasztódik, hogy adott esetben, melyik methodust kell az alsó, vagy a felső állcsont lemintázásához választani. 1. A Green—Supplee—Tench-féle methodust Gysi terjesztette el Európában 1913-ban. A gipsszel vett anatómiai lenyomatra 0.3 mm. vastag alumínium-kanalat sajtolunk, melyet ragasztóviasszal ráerősített 1У2—2 mm. vastag dróttal szilárdítunk meg az elhajlás ellen. A kanálba Kerr-masszát helyezünk, melyet 70 C.-fokos vízben melegítettünk fel és mutatóujjunk nyomása segítségével szabályszerű lenyomatot veszünk. A Kerr-lenyomatot gondos lehűtés után a szájból kivesszük. Ezen eljárással megkaptuk az alaplemez számára szükséges lenyomatrészt. Most következik a szájpitvari lemezhatárok meghatározása és a lemez hátsó szélének megjelölése, illetve az úgynevezett hátsó lezárás. A szájpitvari széleket úgy dolgoztatjuk ki, hogy zöld Kerr-rúdat olvasztunk „liliput“ láng segítségével a lehűtött lenyomat szélére, elkezdve az egyik tuber tájékán 2—3 em.-es darabon. A lenyomatot szájba helyezzük, s mimikái mozgásokat végeztetünk. Így haladunk körül a másik tuber felé. Amíg egy-egy felmelegített részletben a mimikái izmok és a nyálkaliártyaredők lenyomatát igyekszünk rögzíteni, a többi részt lehetőleg hidegen tartjuk. Ezt úgy érjük el, hogy az előbb említett „liliput “-lánggal való felmelegítés előtt az egész lenyomatot kis tálban tartott jeges vízben lehűtjük. A hátsó lezárás úgy történik, hogy az „á“ vonalat a szájpadon tintaceruzával megjelöljük és a lenyomat megfelelő helyére vékony, felmelegített zöld Kerr-masszát rakunk. Szájbahelyezés után a lenyomatot jól felnyomjuk, s vízzel lehűtjük. Az alsó lenyomatnál ugyanúgy járunk el, mint a felsőnél, csak először az orcái oldalon a szájpitvarban, azután a nyelv felőli oldalon dolgozzuk ki végig a lenyomat széleit. Mimikái mozgásként nevetés, ásítás, fütyülés szolgál. Mikor a lenyomat egészen kész, arra szólítjuk fel betegünket, hogy a szájban erősen tapadó lenyomatot az ajkával igyekezzék letolni. Ha ezt nem tudja megtenni, sikeresnek és befejezettnek mondhatjuk lenyomatunkat. 2. Köhler gipsszel vett anatómiai lenyomatra készült egyéni sellak-lemez kanalat használ, amelyre Kerr-masszából készít harapási sáncot, úgy a felső, mint az alsó lenyomatnál. A harapási magasságot a két harapási sánccal ellátott egyéni-kanál behelyezésével nagyjából meghatározza, majd a felső kanálra híg gipszpépet helyez és s
