Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-10-01 / 10. szám

619

nak mekkora a teherbíróképessége egyes helyeken vagy más szóval, hogy mely részeken hathat a rágónyomás teljes egészében károsodás nélkül és mely részeket kell a rágónyomás alól részben vagy egészen mentesíteni.

Gyakorlatilag itt két szempont jön számításba:

1. Hol'vannak a nyálkahártyán a működés alatt sem elmozduló részek; hol vannak az elmozduló nyálkahártyaterületek és főleg, hol van az elmozduló és el nem mozduló részek határa.

2. A nyálkahártya alatt lévő kötőszövet minősége milyen teherbírást kölcsönöz a nyálkahártyának.

ad 1. A nyálkahártyán protetikai szempontból a következő részletek látszanak fontosnak:

a) A gingiva propria, amely körülbelül a régi íny helyének felel meg. Fontos tulajdonsága, hogy feszes, az alatta lévő csonthártyával összenőtt és afelett el nem mozdítható.

b) Az orcái oldalon az állcsontgerinceken túl a nyálkahártya úgynevezett áthajtási redő je van, amely alapja felett könnyen elmozdítható, az alatta lévő lágy kötőszöveti réteg lazasága miatt.

ej A kettő között egy változó szélességű terület van, amelyet Gysi—Köhler szerint határhártyának (Grenzhaut) mondunk. Szélessége — az állcsont gerincének sorvadási foka szerint — különböző. Kedvező esetben 3—4—5 mm. is lehet. Alapjához nincs olyan mereven rögzítve, mint a gingiva propria, de nincsenek rajta olyan elmozdítható redők sem, melyek a protézist helyéről elemelnék. Vastag kötőszövettel van az alatta lévő csonthártyához rögzítve, miáltal elég puha ahhoz, hogy a lemezes fogmü szélét bele tudjuk ágyazni.

d) A nyálkahártya a felső állcsont gerincének a száj pad felé eső oldalán feszes, nem mozgó nyálkahártyába folytatódik, melyen a megterhelést különböző mértékben bíró területek határolhatok el. A szájrózsák (rugae palatinae) területe gyenge teherbírású, hasonlóan a szájpad közepén végigvonuló nyálkahártyavarrathoz (raphe palati). (Lásd még bővebben a 2. pont alatt.)

e) Külön kell foglalkozni az úgynevezett torus palatínussal, ami alatt a szájpad közepe táján kiemelkedő csontterületet értjük, amelyet vékony, feszes, kis teherbírású nyálkahártya fed.

f) A felső lemezes fogmű alaplemezét viselő nyálkahártyaterületen meg kell még említenem az úgynevezett „á“ vonalat, vagy másképpen tuberositas vonalat. Ez a vonal az a határ, amely a lágy szájpad mozgó és nem mozgó részeit egymástól elválasztja. Meghatározására többféle módot használhatunk. A meghatározás hangadással úgy történik, hogy a szájat nyitva tartatjuk és az „á“ hangzót mondat-2*