Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
1 32 Áll csonttöréseknél a törvégek elmozdulása primaer és secundaer lehet. Előbbi a trauma következtében a baleset pillanatában létrejövő dislocatio, utóbbi pedig az izommechanismus és functio következtében (befolyása alatt) beszéd és rágás által másodlagosan áll elő. Többször volt alkalmam friss állcsonttöréseket megfigyelni közvetlen a baleset után és számos esetben megállapítottam azt, hogy az alatt a pár nap alatt is, amíg az oedema, haematoma stb. lezajlott és a sín elkészült, fokozódott a dislocatio. A mandibula törvégeinek eltolódása annak anatómiai viszonyai folytán gyakoribb és kifejezettebb szokott lenni a maxilláénál. Utóbbinál ugyanis nem érvényesül különösebb izomhatás, összeharapásnál ellenben az alsó fogsor egyenlőtlen nyomása következtében (alsó, felső egyidejű állcsonttörésnél) az állcsonton is kifejlődhet dislocatio. Condylus-töréseknél gyakori panasz a fülszaggatás. Ennek a tünetnek azonban más oka is lehet. Egyik condylus-fracturát szenvedett betegemnél ilyen esetben fülvizsgálatot végeztettem, ami azt derítette ki, hogy a beteg külső hallójáratában időközben furunculus keletkezett, a súlyos panaszokat tehát nem maga a törés, hanem bizonyos mértékben a külső hallójárat genyes gyulladása is okozta. Ha a sérült látási zavarokról és „szemfájásról“ panaszkodik, akkor ez okot ad arra, hogy szemüregalapi repedésre gyanakodjunk, ami a maxilla harántrepedésével kapcsolatban szokott előfordulni. A nervus infraorbitalis anaesthesiája és hyperaesthesiája is gyakori jelenség állcsonttöréseknél. Ez azonban egymagában még nem bizonyítja az állcsonttörés fennállását, mert ezt a tünetet a lágyrészek sérülése is előidézheti. Az állcsonttörések prognosisát illetőleg nemcsak az irányadó, hogy egyszerű vagy komplikált (szilánkos) töréssel állunk-e szemben, hanem számos más mellékkörülmény: ilyenek a sérült kora, általános egészségügyi állapota, intelligentiája (az, hogy mennyiben követi az orvos rendelkezéseit, sín, esetleg gumigyűrűk stb. viselése, táplálkozás, szájhygiene stb.) Egészséges, fiatal egyéneknél általában leggyorsabb a gyógyulás. Egyszerű törésnél, ha jól összeilleszkednek a törvégek, akkor a periosteum és csontvelő által képzett callus 30—40 nap alatt elcsontosodik. Ha a geny a szájüreg felé tör magának utat, akkor a rendszeres öblögetés sokat segíthet. Fontos a vérellátás élénkítése, amit nagy mértékben elősegíthetünk azáltal, ha a beteget utasítjuk arra, hogy sokat tartózkodjék a szabadban, könnyű testi munkát, vagy nem megerőltető test gyakorlatokat végezve. Napozás vagy quarzolás szintén siettetik a gyógyulást. Ha az állcsont
