Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-05-01 / 5. szám

317

határáig menő kötött rendszer. Nagyon kívánatos, hogy a dilettantizmus a szakszerűség rovására, amit a gyakorlat alapján a M. 0. 0. Sz. és B. O. Sz. vezetőtőségei elsajátítottak már, nálunk sem mondhassa ki soha az utolsó szót.

A Kamara-törvényjavaslatról nem tudhatjuk, hogy rövidesen-e s a mai formában kerül elfogadásra, de széles orvosi körökben mindinkább kialakult azon felfogás, hogy amint mindenütt másutt, ahol az orvosi kamara felállíttatott, a gazdasági érdekeket nem tudta olymódon istápolni, hogy a szövetséget, az orvosok szabad egyesülésének szervezetét, fölöslegessé tehette volna úgy ennek fenntartása nálunk is kívánatos. Beánk, fogorvosokra pedig ebből mindenesetre az következik, hogy a Szövetséget és annak azon hivatalos szervét, mely a magángyakorlat védelmét szolgálja, elsősorban a Magánorvosi Szakosztályt karoljuk fel és minél számosabb belépéssel biztosítsuk, hogy a jövő hónapban megejtendő tisztikarválasztásnál az érdekek parallelizm'iisa alapján a mi elnökségünk egyik taigja legyen ott is az elnökségben képviselve, úgyszintén a jétentkezésdk arányában minél többen a választmányban.

A Kamara felállításától az orvosi magángyakorlat legalább a kuruzslásnak és falazásnak lehetőleg teljes megszüntetését reméli és a törvényjavaslatnak idevágó intézkedései erélyeseknek és alkalmasoknak is mutatkoznak erre.

A fogmüvesipar körül felburjánzott kuruzslók nagy politikai összeköttetéseikre támaszkodva, elérkezettnek látták az időt, hogy a nyilvánosságot félrevezető hamis beállításokkal hivatalos fórumuk útján a napilapokban tiltakozzanak az ellen, hogy az általuk elkövetett kuruzslások annak vétessenek és büntettessenek, sőt az ilyirányú működésük legalizálására törvényjavaslatot sürgetnek, szerintük az utódállamok mintájára. A napilapokban oly beállításokkal és oly hangnemben dolgoztak a közegészségügynek az orvosi kar jogos érdekeinek és megbecsülésének a kárára, hogy tudomásunk szerint a Szövetség vezetősége erősen el van tökélve arra, hogy jövőben a nyilvánosság előtt erőteljesebb módon védi meg ezen érdekeket.

Hogy évek óta a fogtechnikus ipartestületek a konszolidálás helyett, milyen a rendezés szellemébe ütköző tevékenységet fejtettek ki, mely a mai helyzetet kitermelte, szolgáljon néhány adat. A rendezéskor 460 vizsgázott fogtechnikus kivonulása után segéd és inas alig 200 maradt és az ipartestület mindenkori vezetőjének kötelessége lett volna a felveendő inasok számát a fogorvosok és vizsgázott fogászmesterek reális szükségletéhez mérten növelni, amelyhez még a Csilléry-féle rendelet is erősen hozzásegítette őket. 1911 óta minden felvett inas szerződtetése alkalmával a szülője és a saját aláírásával tudomásul vette, hogy önálló fogászati gyakorlatot sohasem folytathat és a felekkel közvetlenül nem is érintkezhetik.

Már az 1927-iki budapesti ipartestületi jelentés szerint a tanoncok létszáma 152, a segédek száma 364, ennek a fele munkaadónál nincs bejelentve. Iparengedéllyel rendelkező tagok száma 354. Azóta nagyjában hasonló adatok szerepelnek évente, hangsúlyozva, hogy a fenti nagyszámú adatokban a vidékiek bent sem foglaltatnak. Az 1934. évi budapesti ipartestületi jelentés szerint 31 új tag lett beiktatva, iparát megszüntette 32, tagok száma 300, tanoncok létszáma 179; közöttük 166 négy középiskolával rendelkezik. Segédek létszáma 412. Ebből állásban van 203. (Tehát nem is a fele!!) A tanonckiképzéssel kapcsolatosan a következőképpen szól a jelentés: „Kértük a pályára lépők előzetes képességvizsgálatának a kötelező bevezetését. Jelenleg ugyanis a felvett tanoncok nagy része kellő rátermettség nélkül lép a fogtechnikai pályára és csak hosszabb-