Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
27 A balesetet szenvedettek közül 83 férfi és 3 nő volt. A betegek kora 17-től 55 év között váltakozott. Az anamnesis szerint a következő okok idézték elő az állcsonttörést: verekedés vagy támadással kapcsolatban ökölcsapás 19 esetben, elcsúszás vagy botlás következtében sínbe, kőbe, deszkába, lépcsőbe, székbe, asztal sarkába ütötte az állát 10 balesetes, a beteg arcába esett vagy feléje dobott vályog, acélgéprész, vasgerenda, fadarab, kő ütése következtében 10, magasból (állványról, létráról) zuhant le 7. Kerékpárbaleset miatt (vezetés közben) 5, elcsúszott és leesett a lépcsőn 5, korcsmái verekedés következtében 42 futballozás folytán 4, osteomyelitis következtében 4 (foghúzás közben és spontán), kettőnél karbidlámparobbanás, másik kettőnél pedig autogázolás okozta az állcsonttörést. Két kocsisnak (különösképpen mindegyiknek) úgy tört el az állkapocsé, hogy a kocsirúd végét kézben tartva, hátrafelé tolatta lovaival a súlyosan megrakott kocsiját. Ekkor a hátsó kocsikerék váratlanul a járdakövezet szélének csapódott és olyan erővel lökte vissza és felfelé a kocsirudat, hogy úgy ütötte fel a kocsis állkapcsát, hogy az eltörött. Az egyik sérült az ütés következtében olyan szerencsét lenül vágódott hanyatt, hogy az állcsonttörésen kívül koponyaalapi repedést és agyrázkódást is szenvedett. Egy-egy esetben alábbi okok következtében fordult elő az állcsonttörés: az elszakadt gépszíj egy oszlophoz csapta, hajókötél ütötte le, lórúgás következtében tört el az állkapcsa, motorkerékpár ütötte el, leesett a villamosról, a vonat ütötte el, egyik tomászás közben akadályugrásnál, a másik pedig birkózásnál esett el, ródlizás, síelés következtében, végül osteocystoma multiloculare és sarcoma is okozták egy-egy balesetes állcsonttörését. Az állcsonttörések diagnosztizálásánál szóbaj övő közismert subjectiv és objectiv tüneteken kívül az állkapcson tapadó izmok hatásmechanismusából is következtethetünk a törés helyére. Megtörténhet azonban, hogy nemcsak egyszerű, hanem még kettős töréseknél sem jön létre dislocatio, mert a törésvonal lefutása olyan, hogy egyes szilánkok, fogak, vagy maga a letört állcsontrész (kettős töréseknél) úgy ékelődik be a törvégek közé, hogy nem jön létre eltolódás. Sajátságos jelenség az is, hogy olyan esetekben, amikor a törésvonal az alveoluson halad át és a trauma behatásakor a fog kiugrik a helyéről, gyakran nem is jön létre dislocatio. A kettős mandibulatörések rendszerint komplikált erőhatások következtében jönnek létre, melyeknek hatásmechanismusát nem tudjuk minden esetben kellőkép kivizsgálni. Ha például a négy alsó metszőt tartó mandibularészlet reped
