Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
109 járata az alapjánál nagyobb. Ha a fog fájdalmas, a plumbatio elhalasztandó. Kivitele úgy történik, hogy a szuvas üregbe intraductoriummal arany- vagy ólomlemezkéket kell bevinni. Az aranyat vagy ólmot bent az üregben a planatoriummal (simító) össze kell préselni, hogy a tömőanyag az üreg oldalait is kitöltse és végül a tömést a lima-val (reszelő) le kell simítani. Plenk -— azt hisszük nem minden alap nélkül — felhívja a figyelmet arra, hogy ezen művelet után fájdalom és gyulladás léphet fel, mikor is a plomb néhány napra eltávolítandó. Vannak azonban olyanok is „qui 70. plures annos plumbum in dente sine dolore habuerunt“. Lássuk még, hogy a mű minő szájsebészi ismeretekről tanúskodik. A legfotosabb és leggyakoribb műtéti beavatkozás a foghúzás, dentis evulsio. Mint minden operatiónak, úgy ennek is megvannak az indicatiói és contraindicatiói. Indikált, ha a szuvas fog fájdalma másként nem csillapítható, ha sérti a nyelvet vagy az ajkakat és reszelővei nem javítható, ha az állcsontokat megbetegíti (fistula, epulis, parulis, stb.). Kontraindikált, ha a fogíny gyulladásban van, scorbutnál, ólommérgezésnél. Műszerei: az odontagra, pelicanus, clavis anglicana, instrumentum dentarium Aitken, forceps dentaria, pes caprinus. Az instrumentum dentariumnak nevezett foghúzót Aitken Ezsaiás londoni fogorvos 1771-ben találta fel. A pes caprinus a mai emelőinkhez hasonló műszer, ugyanúgy használták. A forceps dentaria a tulajdonképpeni foghúzófogó. „Forceps“ után nevezte el Bugát Pál fogoncnak. A többi műszer, pelikán, angol kulcs, más történeti munkákból ismertek. Ha angol kulccsal vagy forcepssel húzzák ki a fogat, a beteg rendes helyzetben ül és az orvos vele szemben áll. Egyébként a beteg alacsony helyen, a földön üljön és az orvos mögötte álljon. A mű fogszabályozástani részét 1932-ben e lap hasábjain méltattam. Plenk olvasottsága, irodalmi tájékozottsága és sokoldalúsága kitűnik a munka minden egyes sorából. Mélyrelátó orvosi szemmel ítél és bírál el minden kérdést. Minden orvosi beavatkozást az indicatiók és contraindicatiók szabályainak keretébe illeszt és éppen ezzel adja meg a műnek azt a tudományos alapot, mely egy évszázaddal később Árkövy nevét röpítette a köztudatba. Plenk azzal előzte meg kortársait, hogy a fogászatban is orvos maradt és e szakmát és annak minden egyes problémáját az orvostudomány és az orvosi hivatás szemszögéből vizsgálta. A történetíró ugyan kénytelen lesz megállapítani, hogy sokszor téves fogalmakat vont egy kabjp alá, hogy például a
