Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
99 csak ezt vehetjük alapul —, akkor azon a külföldi szakirodalomban szinte már meghonosodott beosztáson, mely az újkor kezdetét Fauchard fellépésével jelöli, némiképp változtatnunk kell. Ugyanis az új aera, mely a nyugati országokban Fauchard fellépésével kezdődött, nálunk csak jóval később jelentkezett. Plenk és Rác г munkái, melyekkel a magyar fogorvosi irodalom igazi újkora kezdődik, Fauchard fellépésétől függetlenül és csak ötven évvel később jelentek meg. A magyar fogorvosi irodalom újkorát csak ezen munkák megjelenésétől, 1777—78-tól számíthatjuk. Az újkor a legújabb korig tart. A legújabb kor, melyet Salamon után a „Stomatologia eszme“ korának fogok nevezni, Nedelhó-nak 1844-ben egyetemi tanárrá törtéét kinevezésével indult el hódító útjára. Magát ezt az elvi szempontból olyannyira fontos tényt, sajnos, nem követte a stomatologiai ideált képviselő irodalom kibontakozása. Csak a múlt század nyolcvanas éveiben Iszlai és Árkövy irodalmi szereplése jelzi a legújabb kor hajnalhasadását. Az 1777-től 1880-ig terjedő, körülbelül 100 esztendős korszakot nevezzük a magyar fogorvosi irodalom újkorának. E száz esztendő politikai történetének legnagyobb részét — mint ismeretes — uralkodóink absolutisztikus törekvései ellen és a nemzeti reformok kivívásáért folytatott küzdelem tölti be. A nemzeti célok szolgálatába állított anyagi és erkölcsi erőket nélkülözni kénytelen tudományos élet egészen szűk körre szorítkozott. Az ország egyetlen egy egyetemének, a nagyszontbati Pázmány Péter-egyetemnek csak bölcsészeti, hittudományi és jogi fakultása volt, 1769-ben állíttatott fel az orvostudományi kar. Az orvostudomány kar alapítását megelőző időben tudományos orvosképzés, tudományos kutatás és ebből táplálkozó orvosi irodalom nem is lehetett. Az újonnan felállított orvosi egyetemnek még az akkori körülményekhez mérten is primitiv elhelyezési, felszerelési viszonyai ismeretesek. Az egyetemnek 1794-ig mindössze öt orvos-professora volt. Az előadások nyelve még а XIX. század első felében is a német és a latin volt. Ennek következtében magyar nyelvű orvosi, illetőleg sebészi s mint látni fogjuk az ezzel párhuzamosan haladó fogorvosi irodalmunk is magán viseli a kezdetlegesség bélyegét. Oharitativ intézményeink (kórházak, betegházak) még mostohább sorsban sínylődtek; az orvostudományok művelését, szakirodalmat illetően tekintetbe sem jöhettek. A fogászat az egyetem orvosi fakultásának felállításától kezdve a sebészet körébe tartozott. A fogászati tanszék felállításáig (1844), 3
