Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-02-01 / 2. szám

98

F. Neuwirt: Die reparativen Tätigkeiten der Pulpen. Stomatologie, 1933,

5. szám.

S. Lehmann: A gyökérkezelések kritikája. Zahnärztliche Rundschau, 1931, 38. szám.

Szendrö József: Saját eljárásom pulpaamputatiónál. Fogorvosi Szemle, XXV. évf., 12. szám.

Czapán Elemér: Érzéstelenítés a gyermekfogorvoslásban. Fogorvosi Szemle, XXVII. évf., 5. szám.

Közlemény a Pázmány Péter-Tudományegyetem stomatologiai klinikájáról

(igazgató: Szabó József dr., egyetemi nyilvános rendes tanár).

Irodalmi emlékeink a fogászat újkorából.

(1830-ig)

Irta: Hübner Béla dr., honvéd-főorvos.

A fogászattal a XVIII. század elejéig egyrészt teljesen műveletlen, semmiféle orvosi képzettséggel sem bíró laikusok, kuruzslók, másrészt klasszikus műveltségű, magasképzettségű papok, orvosok foglalkoztak. Előbbiek a házalók és a vásári kikiáltók trükkjeivé züllesztették, utóbbiak pedig alig törődtek az orvoshoz illőnek nem tartott foglalkozással. Ez volt a fogászat sorsa mindenütt a világon, nálunk is. A XVIII. század azonban a jobb sorsra érdemes szakmának is meghozta a megváltást. Franciaországban XVI. Lajos (1699), Németországban I. Frigyes Vilmos (1725) rendeletéi eltiltották a sarlatánokat a fogászatba való kontárkodástól és meghonosították a „dentist“-rendszert. A fogászat gyakorlását hazánkban is képzettséghez kötötték. így a házalók és vásári kikiáltók ballastjától megszabadult, viszont az orvosok a most már hivatalosan is alacsonyabb képzettséghez kötött szakmát tudományuk vad hajtásának tekintették, melynek lenyesése különben sem fakasztott sajgó sebeket.

A fogászat tehát a XVIII. század elejétől egy félműveltségü kaszt gondjaira bizatott. És ez volt számára a megváltás! Mert ezen alacsonyabb képzettségű fogászok a lenézett, az orvosok által semmibe se vett, de ókori patinájával még mindig kecsegtető foglalkozással szívesen jegyezték el magukat. És mint minden mesalliance-ból a legtöbbször életerős utódok származnak, úgy ez a frigy is meghozta gyümölcsét. A fogászat egyszerre hatalmas fejlődésnek indult. Elsőnek a francia Fauchard jelenik meg a porondon, kinek fellépése (1728) <\<ry dicsőségesebb korszaknak, a fogászat újkorának beköszöntését jelzi. A fogászat fejlődéstörténetének újkorát ezért általánosan Fauchard fellépésétől számítják. Egészen másként alakultak azonban a viszonyok hazánkban. Ha a hazai viszonyainkat, hazai szakirodalmunkat vesszük alapul — és a magyar fogorvosi irodalom tárgyalásánál