Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
91 érhetünk el a gyógyszereinkkel), hanem különösen a környi szövetekben ki vagyunk téve a gyógyszer kellemetlenkedéseinek, főként maró medicamentumoknál. A behelyezett cocaint, illetve anaestheticumot 5—10 perc után eltávolítva, rendes alkalmazás mellett és nem gyulladó pulpa mellett fájdalommentesen végezhetünk amputatiót, exstirpatiót. Direkt a gyökércsatornába is fecskendezhetjük az érzéstelenítő folyadékot (rendes injectiós fecskendővel, illetve tűvel végezve), a befecskendés után 1—2 percre itt a beinjiciált területen azonnal érzéstelenséget érünk el. Indirekte érzéstelenítjük az ideget, ha az érzéstelenítő folyadékot nem közvetlenül hozzuk érintkezésbe a pulpával, hanem azt a hozzávezető érzőideg lefutásában valamely távolabbi helyen vagy közvetlenül a fogba való befutása előtt tesszük valamely szakaszában érzéktelenné, miáltal megszakítva annak pályájában az érzés tovavitelét, érzéktelenné válik a pulpa beavatkozásokkal szemben. Érzéstelenítést legtökéletesebben alsó hátsó fogaknál mandibularis vezetéses injectióval végezzük, mikor a hatást 4%-os 2 cm3 oldat befecskendése után 15—20 percre érjük el, normálisan nem igen leszünk utalva egy második beinjiciáláshoz. Alsó elülső és felső fogaknál a befecskendezést az interdentalis papillába végezzük olymódon, hogy a kezelendő fog mesialis és distalis részén is 1—1 cm3 4%-os oldatot mélyen subperiostalisan lassú nyomás mellett fecskendezünk be, lehetőleg felhatolva a folyadékkal a fog csúcsa felé a csontszövetben is mélyen, mikor is 5—6 perc után a fognak teljes érzéktelenségét érjük el. Ezen érzéstelenítési eljárásunk hátrányos oldalai egyrészt az érzéstelenítők nem mindig biztos hatása, mely Kopper szerint a szövetek különböző diffundáló hatása, vasoconstrictor zavara, hűdése, Vénák túlterhelése, hyperaemia, pulpa asensibilitása miatt áll fenn, másrészt az elvégzett exstirpatio után visszamaradt tépett, zúzott sebnek rossz gyógyulási hajlama, nagy vérzékenysége, melyek nagymértékben befolyásolják a visszamaradt nekrotikus, nekrobiotikus, fertőzött részeknek gyulladásos tovaterjedését az így nyert vérzékeny, mikroorganismusok részére jó táptalajú és tépett, rossz gyógyulási hajlamú sébfelületen. A mi általunk tökéletesnek vélt exstirpatio után is a gyökércsatornákban okvetlen visszamaradnak részecskék. Preisverk kimutatása után a gyökércsatornát a dentinrétegben egész áthálózza a hajszálcsatornák komplexumai, melyek az egész dentinréteget betöltik és így (Weski szerint) itt gyulladásos részek maradhatnak vissza, melyek lassan továbbfejlődnek, épp úgy, mint a tökéletlenül exstirpált pulpa, megtalálva a bevérzésben a jó táptalajt is a mikroorga-
