Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
88 okoznak néha fistulákat, amelyeket fekvésüknél fogva könnytömlőfistulával lehet összetéveszteni. De nemcsak a csontok és csonthártya, hanem a vér és nyirokerek útján is terjedhet a fertőzés az orbitához. Az orbita és a fogak sűrű venahálózata egymással szoros kapcsolatban vannak, nagyrészt közös az elfolyásuk is. Pathogen csírák az alveolusOkból így könnyen eljuthatnak a vena ophthalmicába. Ezen a közvetlen úton keletkezhetnek a véna ophthalmica-ban thrombophlebitisek, sőt a sinus cavernosusban is. Minden chronikus fogbetegséget gyanúsnak kell tartanunk, különösen a cariest, az apicalis abscessusokat és a gyökérgranulomákat. A tovaterjedő és szembetegséget előidéző fokalis infectiók alapja rendszerint baktériumos és pedig legtöbbször streptococeus-fertözés. Röntgenfelvétel a diagnostikában elengedhetetlenül szükséges. Ezek után részletezzük a fogeredetű szembánt almakat. A szemhéj és a conjunctiva nagyfokú oedemája szokta kísérni a felső molaris fogak periostitisét. Ezeknek szemészeti szempontból nincs különös jelentősége. Nem tagadható a lymphatikus kötőhártyahurutok keletkezésében bizonyos indirekt összefüggés a fogbántalmakkal. A phlegmone orbitae (exophthalmus, korlátolt szemmozgások, láz, súlyos általános tünetek) rendszerint Highmor-empyemák következménye szokott lenni. Birsch-Hirschfeld 89 orbita phlegmone esetében, amelyek a sinus maxillaris empyemája következtében támadtak, 59-szer a folyamat dentalis eredetű volt, ezek 14%-a meghalt. Az infectio útja: csontos fal, nyirokerek és a vénák. Az orbitaphlegmone ráterjedhet a szemgolyóra is, abban genyes endophthalmitist okozhat. A szemgolyó megbetegedései: a cornea ulcerosus, herpeses, továbbá neuroparalytikus bánhalmait is összefüggésbe hozzák egyes szerzők a fogak betegségeivel, de kevés valószínűséggel. Kétségtelen és nagy jelentőségű az összefüggés azonban a szivárvány- és érhártya acut és chronikus gyulladásai és a szájüreg, főleg a fogbetegségek között. Sajnos, nincs oly diagnosztikai jelünk, amely a szembántalom fogeredetére utalna. A fogeredetű iritiseknek nincsen jellegzetes vonása. A kóroki összefüggést tehát csak másirányú vizsgálatok negativ eredménye és a positiv foglelet fogja megerősíteni. Különösen gyanúsak fogeredetre az egyoldali uveitisek. Veszedelmesek az olyan uveitisek, amelyek tömeges izzadmányképződéssel járnak. Elsősorban bűnösek az azoldali felső cariosus molaris és praemolaris fogak és gyökérgranulomák, amely extractiója után geny szokott ürülni. Néha izolált üvegtesti izzadmányt okoz egy-egy periapicalis tályog. Hogy az iritisek aetiologiájában hány százalékra tehető a szájüregből kiinduló fertőzések számla, még valószínűséggel sem mond
