Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-11-01 / 11. szám
762 Felolvasta az elnök azoknak a névsorát, akik megjelenésükben akadályozva lévén kimentették magukat : Scholtz Kornél belügyi államtitkár őmélt., Káldyj Jenő óméit., Vida Jenő őmélt., Strausz István őmélt., Fried Samu dr. (az M. F. O. E. tb. elnöke), Máthé Dénes dr., egyet, tanár, Kende János dr., Révész Sándor dr. Ennek elhangzása után Sitnon Béla dr., egyet, m.-tanár, a Poliklinika fogászati osztályának főorvosa tartotta meg emlékbeszédét, melynek mélyről jövő férfias lírája és a belőle kiáradó őszinte szeretet és tisztelet a megjelentekre nagy hatással volt. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Az időtlen idők homokóráján gyorsan pereg a fövény, s az esztendők foliánsain, melyen a véges idők múlását mérjük, kettőt fordítottunk azóta, hogy Bothman Ármin közülünk elköltözött. Elköltözött, de nem halt meg! Mert vájjon halottnak navezhetjük-e azt, kit csupán az idő és a tér választ el tőlünk, ha szelleme közöttünk és bennünk él műveiben, alkotásaiban, tanításaiban 1 Vájjon halottnak tartja-e a szülő tengerentúlra költözött gyermekét, még ha reménye sincs, hogy újra viszontláthatja? Miért tartsuk hát mi halottnak Bothma/n-1, aki pedig nem is költözött elérhetetlen messzeségbe, hanem csak abba az országba, ahová holnap, vagy holnapután, de valamennyien és biztosan utánaköltözünk, mert mint Ibsen mondja, mindenki számára: „Innen, onnan egy az út, Kintről, bentről odajut.” Nem! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nem halt meg, mert esak az hal meg, akire megszűnnek emlékezni, akit elfelejtettek ! Bothman pedig, az élet szerelmese, jól használta ki az életét, bőven gondoskodott arról, hogy emlékezzenek reá olyan soká, amilyen soká csak a kiválasztottakra szokás emlékezni. Bothman hitt a családi élet szentségében, hitt a tudomány mindenhatóságában, hitt az emberek jóságában és hitt a tanítványok szeretetében. Képességeit a tudomány szolgálatába állította, tudását pedig az emberiség javára fordította nemcsak azzal, hogy embertársainak ezreit gyógyította, de talán még sokkal inkább azzal, hogy kivételesen nagy tudását telekézzel szórta széjjel tanítványai között, a krisztusi elgondolással: „tanítalak benneteket, hogy elmenvén, ti is tanítsatok másokat.” Bothman jobbik énjének minden értékét elajándékozta: széleskörű tudását tanítványainak, kifáradhatatlan munkásságát betegeinek, segítő jobbkezét barátainak, meleg emberi szívét családjának. Ennyi ajándék, mint megannyi pillér, melyeken a hála szövétnekei messze bevilágítják a feledés sötét éjszakáját, hogy azon diadalmaskodjon az életet jelentő emlékezés. Mélyen Tisztelt,Hölgyeim és Uraim! Weflls, a kitűnő író és tudós önéletrajzában minden erejével arra törekszik, hogy leszálljon arról a valószínűtlen piedesztálról, melyre tisztelői és bámulői
