Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-12-01 / 12. szám
832 állapítás értelmében a sepsis fogalmát s ezért e szóval csak úgy hozható összefüggésbe, ha a sepsist ezek okozzák, s azután csak mint megszokásból eredő kifejezés használható, mert nem adja vissza a kórforma valódiságát. Ezen előadásomban nem térek ki részletesen a szakértő hallgatóság előtt a fogmegbetegedések keletkezésére, míg a súlyos fertőzésig eljutnak, s csak azt taglalom, ami a vérmérgezéshez szorosan hozzátartozik, mert csak itt látjuk a fog kihúzásán kívül a sebészi ténykedés nehézségeit és fontosságát. A keletkezést illetőleg már régen leszögezett tény az, hogy a fertőzés onnan a legveszélyesebb, ahol a beteg fogat vastag csontboríték, másrészt jól tovavezető lágyrészrések és a szervezet felé tág pályák veszik körül. A fertőzés, mivel zárt üregi genyedésről van szó (éppúgy, mint az arcöböl, fül), igen heves tünetekkel jár, s hamarosan megtámadja a csonthártyát; ha ott a szervezet nem tudja rövid idő alatt ártalmatlanná tenni, átterjed a környezetre s ekkor veszi kezdetét a szájból kiinduló vérmérgezés. A száj a legsúlyosabban fertőzött üregünk, a baktériumok, bacillusok, spirillumok, spirochaeták és saprophyták virulens és avirulens alakjaival telve s mégis feltűnő, hogy sebei mily simán gyógyulnak (localis immunitas), míg kórokozói, a test egyéb szöveteibe kerülve, súlyos rothadásos gyulladást hoznak létre. A szájsebek rendkívül gyorsan összetapadnak, s varratokkal egyesített sérülések már a gyógyulás tartama alatt a varróanyagot úgyszólván körülárkolják, magukból kilökik. Ezért szabály, hogy a varratok mindig lazán helyezendők be s ha nincs feszülés, már pár nap múlva eltávolítandók. Ismertetni kívánom röviden az I. számú sebészeti klinika beteganyagát, a szájműtéteket illetően s ezek kapcsán leszögezve álláspontunkat s eljárásainkat, a szájból kiinduló fertőzéseket illetően. Az utolsó 10 év alatt 598 bennfekvő betegen végeztünk szájműtétet; nem számítom ide az ennél sokkal nagyobb számú ambuláns beteget, mivel ezekről pontosabb felvilágosítással a dolog természeténél fogva nem minden esetben tudnék szolgálni. 88 bennfekvő súlyos betegnél fogakból kiinduló gyulladásos megbetegedést kezeltünk, kik közül 6 beteget veszítettünk el septikus tünetek közt. Az 510 egyéb szájmütét, 331 esetben rák miatt történt a nyelven, pofán, állcsontokon stb., kik közül 23 halt meg. Ha most ezen 23 halálesetet átnézzük, úgy kiderül, hogy ezek közül csak 5 pusztult el septikus tünetek között és 18 esett áldozatul az ilyen műtéteknél feltűnő gyakori tüdőszövődményeknek. Ezen adatokból következik, hogy a gyulladásnélküli szájműtétekből vérmérgezéses feltűnő ritkán indul ki,
