Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
55 Deutsche Monatsschrift für Zalmheilkunde, 1927, 145. oldal) indult ki, de változtatott methodikával mutatta ki szintén, hogy a fog tényleg physikálischemiai szempontból semipermeabilis hártya. Mivel ép és frissen eltávolított fogak ritkán akadnak, West olyan semipermeabilis hártyát keresett, mely elég rideg ahhoz, hogy lakkoldatokkal bevonható legyen és a lakk ezen meg ne repedezzen. Ilyen semipermeabilis anyagnak bizonyult a lassan kötő phosphátcement (a gyorsan kötő cementek könnyen repedeznek), a Pfeffer:féle hártya és a kollodium ; szilikát és gipsz viszont permeabiliseknek bizonyultak. A Claustrin vizsgálata most már a phosphateementrétegekkel történt. Beecsetelve a phosphatcementrétegeket, azok most már inpermeabilisekké lettek, tehát sem oldóanyagot, sem kristalloidokat nem bocsátottak át. Kísérleteinek utolsó részében a Claustrint, a fogállományokat és egyes cementeket vizsgált gázdiffusióra vonatkozólag. Claustrin a jód- és ammoniákgázokat átereszti, úgyszintén a fogállományok is. A De Trey-féle Retinit phosphátcement, kénhydrogént, jódgázt, ammoniagázt nem enged át. úgy látszik absorbeálja, világítógázt, illetve szénoxydot viszont igen, tehát Abderhalden szerint specifikus áteresztő hártyának kell tekinteni. Claustrinnal ecsetelt kavitások csiszolási felületén kimutatható volt, hogy a Claustrin nemcsak a kavitásnak felületét vonja be, de körülbelül 1—2 mm. mélyen a dentinesatomákba is behatol. Fentiek értemében tehát a Claustrin oldatokra impermeabilis, különösen kisebb kavitásoknál, szilikőt löm ések alá mindenképpen igen jól használható és megfelelő. Háttyasy. A. Wiesner : Durosim, a szilikátkérdés megoldása. (Durosim, die Lösung der Silikatfrage.) Zahnärztliche Rundschau. 42. évf. 1933. Közismert dolog, hogy a szilikáttömések a fogbél életére bizonyos veszélyt jelentenek. A veszély okát a legtöbben, így legutóbb Geyer és Feiler is a fölös phosphorsavban látják és a tömés alá minden esetben alátétet követelnek. Geyer és Fetter is hangoztatják, hogy a szilikátcementeket úgy kellene megjavítani, hogy fölös sav ne maradjon vissza. Ilyen anyag a Durosim, mely szerves és szervetlen anyagok keveréke és hivatva van a szilikátban jelenlevő fölös savat lekötni. A szerves alkotó rész inkább saveharakterü, az anorganikus viszont bázikus és a szerves anyag egyenletes elosztódását teszi a cementben lehetővé. A Durosim-ot a keverőlapon a keverés előtt a szilikátfolyadékhoz adjuk, mellyel előbbi emulsiót képez. A szilikát további keverése a szokott módon történik. A kötődésnél a hozzákevert Durosim neutralizálóan hat a szilikáttömés egész tömegére; alkotórészei Schöm. beck prdfesszor szerint teljességgel ártalmatlanok. Kísérletek is történtek a Durosim savkötésének igazolására. A Durosim nélkül megkevert szilikátgolyók a hypermangan-oldatot elszíntelenítették, míg a Durosim-mal megkevert próbák hypermangan-oldatba téve, annak színét nem változtatták meg. Egyébként Wiesner szerint a további kísérletek eredlménye, melyeket szintén a Schönbeek-laboratoriumban végeztek, az, hogy a Durosim-mal elkészített szilikáttömésnek keménysége, felületi ellenállóképessége, töménysége növekszik, zsugorodása csökken és külső része, transparentiája is javul. A tömés legszebben és legjobban akkor sikerül, ha a tömés előtt a kavitást
