Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

32

Mamiok szerint a gyökérkezelési probléma a chemiai-mechanikai basisról a physikális-biologiaira tétetett át. A szervezet védekező és betegségleküzdő erői jobban alá lesznek támasztva a diathermiás kezelési eljárásokkal.

Trebitsch a diathermiát grandiózus haladásnak tartja a gyökkezelés terén.

De akadtak olyanok is, akik kevésbbé voltak ezen kezelési eljárástól elragadtatva. Az elsők közt Wasgien 1929-ben így ír: pulpitisnél, ahol kisárammal sikerül a gyökcsatoraában lévő baktériumokat coagulálni, „elképzeli“ a sikeres kezelést, de „nem hiszi“, hogy gangraenás fogat sterilizálni lehetne vele. Egy évvel később már vágásra ajánlja; gyökérkezelésnél azonban óvatosságra int, mert — ahogy írja —, ha a kavitás és gingiva között folyadékösszeköttetés van, akkor súlyos égés jöhet létre. Hivatkozik a dosirozás nehézségeire. Maga kezelést nem végzett, csak phantomon, de ezen vizsgálatok is a diathermia ellen szólnak, mert granulátiók coagulálása nem sikerült, bakteriológiai vizsgálatai pedig mindig fertőzést mutattak.

Hübner 1932-ben a „Fortschritte der Zahnheilkunde“-ban összegezve az eredményt egy sor ellenzéki érvet és véleményt szed össze. Először is, hogy Mamiok szerint csak 50—60° meleg keletkezik, mely nem sterilizál. Falkenstein szerint a coagulatio csak az elektróda-tű mellett jön létre, de az apexnél nem; Wadewitz által bebizonyítottalak veszi, hogy a thermophil streptococcustörzsek számára előnyösebb életkörülményeket hozunk létre.

Gottlieb és Orbán 1930-ban experimentális kutyakísérletekről számolnak be. Arteficiálisan fertőzött gyökcsatornákat 30 másodperc alatt 125 milliampère erősségű árammal kiégetnek. 19 fog 28 gyökerét vizsgálják azután szövetileg : 19 gyökéren csontos összenövést, 16 gyökéren lapszerű resorptiót láttak.

Az összenövésre jellemzőnek találták, hogy a fogfelület ép volt, tehát nem cement-resorptio volt jelen, hanem a felfüggesztő apparátus elcsontosodása, mindkét keményállomány felületéről haladván a csontosodás a periodontiumba, végül egy szolid összeköttetés keletkezik; a periodontium sejtjein celluláris károsodás nem jött létre. Emberi fogakon nem végeztek kezelést. Klinikai észleletről nem számolnak be. Conclusio: óvatosság.

Hasonló eredményt lát Stein 8 kutyán végzett kísérletei alapján 1932-ben. Szerinte a periodontiumon az elváltozás csak a 8. nap után lép fel; a gyökcsúcson a pulpa canalis elágazódásaiban nem jön létre hatás (ezt azonban nem igazolja!).