Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
30 Nem kívánok jelen előadásomban eredményeimről százalékosan beszámolni (a százalékos statisztikának úgyis csak igen nagy, lekontrollált vizsgálati anyag mellett van értéke), csupán leszögezni kívánom, hogy klinikai észleleteim többszáz, diathermiával együlésben végzett kezelés alapján frappánsak. A kezelés után körülbelül 8—10 nap után láttam el a fogakat töméssel, úgy, hogy közvetlen a kezelés utáni időben figyelhettem a fogakat és egyetlen olyan eset sem volt, amikor a fogból a gyökértömést el kellett volna távolítani; ezen megfigyelési idő alatt az esetleg fennálló sipolyjáratok záródtak, subjektiv panaszok — melyek esetleg az első két nap fokozódtak, enyhe periodontiális izgalomban nyilvánulva — elmúltak. Alkalmam van igen sok esetet állandóan figyelemmel kísérni és ezek állandóan tünetmentesek. Ezen eredményeket természetesen — bár ilyen mértékben a gyógyszeres kezelésnél nem tapasztaltam — sem döntőnek, sem jelentőségteljesnek nem tartom. Eredményeimet röntgenvizsgálattal kontrolláltam. Weber, Siein, Euler és még mások vizsgálatai alapján tudjuk, hogy a röntgenlelet negativ volta nem azonos a gyökér sterilitásával, mert hiszen a beolvadás létrejötte sok egyéb faktortól függ (konstitució, csontmilyenség, Euler: Immunitätslage stb.) és viszont nem minden röntgen-positiv lelet egyenlő fertőzött gyökér csatornával. De egy fertőzött fog, mely a kezelés előtt röntgen positiv leletet ad, a kezelés után pedig pár hónappal a lelet negatívvá lesz és ezen állapotban megmarad, az gyógyultnak kell hogy tekintendő legyen. Az apex körüli árnyék eltűnése és új csont képződése csak fertőzésmentes milieuben képzelhető el. A gyógyulás megállapítására más lehetőség nem áll rendelkezésünkre, mint a klinikai észlelet és a röntgen együttes eredménye. Ez a resectió utáni gyógyulásnak is a mértéke és ezt a diathermiás kezelésnél is elfogadhatjuk. Annak bemutatására, hogy az egy ülésben végzett diathermiás kezeléssel milyen eredmények érhetők el, helyszűke miatt csupán az alábbi hat esetet mutatjuk be, annak leszögezése mellett, hogy közel négyszáz esetben végzett hasonló kezelés közül mintegy hatvan esetben volt módunk hosszabb idő múltán ellenőrző röntgenfelvételt készítenünk és ezek nagy átlagban hasonló eredményeket mutattak. Természetesen azt sem kívánjuk elhallgatni, hogy voltak esetek, melyekben a röntgenlelet nem ily megnyugtató, azonban a kezeléssel kapcsolatosan egyetlen esetben sem kaptunk olyan reakciót, mely a fog vagy gyökértömés eltávolítását tette volna szükségessé.
