Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
18 Egy Ganz-gyári mérnöknek, aki később Amerikában élt, Nikola TeSla-nak sikerült először a múlt század végén nagyfrequentiájú váltakozó áramot produkálni és már ő észrevette, hogy ezen áram meleget fejleszt. Egy francia physiologus, d’Arsonval kísérleteket végzett ezen áramféleséggel s konstatálta, hogy az emberi testre nem hat károsítólag, de igen kellemetlen mellékkörülménynek tekintette a felmelegítő hatást. A tudomány mai állása szerint az atomok egy positiv magból és ekörül keringő negativtöltésű elektronokból állanak. Ha egy vezetőbe (amilyen például bármely fém) áramot vezetünk, akkor a szabad, negativtöltésű elektronok a positiv pólus felé áramlanak, ezen elektron-vándorlás az, amelyet mi elektromos áramnak nevezünk, ez maga az elektromos áram (Kowarschik). Ha ezen elektron-vándorlás mindig egy és ugyanazon irányban történik, akkor beszélünk „egyenáram' 1 -ról. Ha a vezetőbe olyan elektromos erő kerül, melyet egy dynamo fejleszt, ahol tudvalevőleg a mágnesekben levő forgórész az elektromos erőt mindig változó irányból termeli, akkor a vezetőbe kerülő erő az elektronokat, melyek éppen az egyik pólus felé mozgásban voltak, az erő irányának megváltoztatásával, kényszerítik megint az ellenkező irányba vándorolni. Mivel az erő iránya állandóan változik, azért az elektronok vándorlása is állandó változásnak van kitéve. Hogy ezen változás másodpercenként hányszor történik, fogja megadni az áramváltakozás frequentiájának számát. Az elektromos művek által szolgáltatott váltóáram iránya körülbelül másodpercenként 40—60—100-szor változik. Nagyfrequentiájúnak pedig az áramot akkor nevezzük, ha ennek száma legalább 100.000. A Tesla-féle apparátussal még csak 30.000-eset lehetett előállítani. Igen nagy frequentiájú áramot többmillió változással másodpercenként tudunk előállítani az elektromos szikra által. A szikra maga csak kiváltja, de magukat az oscillitiókat a szikra kisülésekor keletkező extraáramok képezik. A szikra előállításához olyan készülék szükséges, mely elektromos energiát képes felhalmozni, ilyenek a „kondensatorok“. A különböző töltésű energiák a közbe kapcsolt dielektrikumon át nem tudnak kicserélődni; ha azonban a megfelelő pólusokat egymáshoz közelítjük, akkor az érintkezés pillanata előtt, megtörténik a kisülés szikra alakjában. Ez a kisülés nem történik egységesen, hanem az periodikus, kihagyó: oscilláló. A rezgő kör számára szükséges a kondensatoron kívül (a legegyszerűbb: a Ley doni palack) a
