Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

57

hittem a közelmúltig'. Adler könyvének elolvasása után másképpen látom a dolgot. A psychét figyelő stomatologus kezelés közben sokat fog meglátni, ami eddig elkerülte figyelmét, figyeljünk fel például ilyenféle megállapításokra: „Az átöröklésnél is a fogyatékosság a szervrendszereken belül variál. Az emésztőcsatorna fogyatékosságánál például az apának chronikus székrekedése van, az egyik gyermeknek fogai hamar romlanak, a másiknál májfunctiozavavok állanak fenn.“ (Kulcsár István: Bevezetés az individuálpsychologába.) Es különösen a gyermekkel foglalkozó stomatologusnak, tehát elsősorban az orthodontistának szinte hályog esik le a szeméről, ha individuálpsycliologiai beállítottsággal kíséri kezelés közben a gyermeket.

A legmelegebben ajánlom Adler „Emberismeret“ című könyvét a magyar stomatologusok figyelmébe. Kulcsár István dr. remekül ültette át. A fordításhoz csak egy szavam volna: miért adja vissza a német szöveg „Komplex“ műszavát „komplexum“ formájában (de „konfliktu.sí-t ír és nem „konfliktum“ ) ? A szó latinul hímnemü: complexus. Győry Tibor professzor nemrégen az Orvosi Hetilapban nyomatékosan rámutatott erre a helytelenségre.

A kiadócég finom kiállításban olcsó áron hozza forgalomba a könyvet.

Salamon.

Prof. Johan Béla: Jelentés a M. Kár. Orsz. Közegészségügyi Intézet 1931. évben végzett munkájáról.

Az V. évi jelentés azzal a felemelő megállapítással kezdődik, hogy a nehéz gazdasági helyzet dacára, az Intézet munkája az előző évhez képest körülbelül 50%-kal emelkedett. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni, s az ország minden polgára hálás önérzettel gondolhat egészségügyi kormányzatunkra, mely ezt anyagi áldozatokkal lehetővé tette, s az Intézet vezetőjére, ki ennek szükségességét munkásságával a kormányzat előtt sikerrel bebizonyította.

Minket fogorvosokat különösen az a megállapítás érdekel, hogy míg az éveleji vizsgálatoknál a systemás kezelésben részesített osztályokban a tanulók 19%-a volt egészséges fogazatú, addig az év végén, a kezelések befejezése után, a tanulók 81%-a hagyta el egészséges fogazattal az iskolát.

A sok szempontból összeállított statisztikák teszik teljessé a jelentést, s tájékoztatnak az elvégzett munka nagyságát illetőleg. Varga.

Prof. Dr. Rudolf Schwarz (Basel): Anthropologin. (Anthropologie.) Die Fortschritte der Zahnheilkunde. 1932. September, p. 681—698.

Az 1921-ben Rhodesiában (Délafrika) talált koponya a Homo sapiens és Homo Neanderthal ensis eredetéhez közeláll. A mi szempontunkból azonban a legérdekesebb, hogy a fogakon kiterjedt szuvasodásokat találunk. A fogív jóval szélesebb, mint amilyen hosszú. A heidelbergi alsó állcsont is igen széles, a rhodesiai koponyába jól beilleszthető, mindenesetre progen helyzetben. Azoban a heidelbergi lelet fogai relatíve kicsinyek (a molárisuk) a rhodesiai ember fogaihoz mérten. A felső állcsont fogmedernyúlványainak távolsága a külső felületen mérve a második molaris magasságában 85 mm.-t tesz ki, a legnagyobb távolság, melyet valaha koponyán mértek. Az első molaris caries következtében elpusztult, a második moláris helyén az alveolus megvastagodott (genves gyökérés csonthártyalob következtében). 'A teljes profilszög 82°, tehát a Homo Rhodesiensis mesognath. Az állcsontizület teljesen a mai emberéhez hasonló, csak nagyobb. A fogak, különösen a metszők, rendkívül nagy mértékben le-