Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
47 A praeventio hatalmas gondolata nem újkeletű az orvosi tudományban, de, sajnos, ennek a nagy gondolatnak „a betegségek megelőzése“ gondolatának kissé nehézkesen és lassan lehet csak érvényt szerezni s a helyzet ma még az, hogy az orvosi tudomány általában a meglévő betegségek gyógyításával foglalkozik s csak kisebb mértékben foglalkozhat a betegségek megelőzésével. A praeventiv orvosi munka óriási horderejét felismerték úgy az állam, mint a társadalom és igyekeznek is minél nagyobb számban ennek a munkának a szolgálatába állítani az orvosokat. Ennek a praeventiv munkának a harcosai az iskolaorvosi intézmények, így az iskolafogorvosi intézmény is, amely intézmény éppen a lényegénél fogva az iskolásgyermekeken keresztül érintkezésbe jut úgy az egészségügyi szervezetekkel, amelyek jelenleg a betegellátás legjelentékenyebb tényezői — értve ezalatt a biztosító pénztárakat —, mint pedig a magánorvosok tömegével. A betegségi biztosító intézetekkel való kapcsolata nyilvánvaló azon az alapon, hogy a biztosító intézetek tagjainak hozzátartozói, szóval a gyermekei is az illető intézet kötelékébe tartoznak és fogászati ellátást igényelhetnek. A magánorvosokkal való kapcsolat pedig abból áll, hogy a tanulók is az iskolafogorvosi intézményhez kerülnek vizsgálatra és felülvizsgálatra, akik vagyoni állapotuknál fogva magánkezelést vehetnek igénybe és az iskolafogorvosi intézmény útján magánkezelésre is utasíttatnak. Amint tudjuk, a betegségi biztosító intézetek hatásköre alá tartoznak a gyári, ipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak, postások, vasutasok, bank- és városi tisztviselők, szóval a társadalom egy nagy tömege s ennek a nagy tömegnek a számára a betegbiztosító intézetek révén meg van adva a lehetősége annak, hogy gyermekeinek fogát kezeltesse. Ugyancsak meg van adva a lehetősége a gyermek fogászati kezelésének azok számára is, akik azt vagyoni állapotuk révén magánorvossal elvégeztethetik. Azonban az orvosi munkának nem az a lényege, hogy a társadalomnak megadja a gyógyíttatás és a gyógyulás lehetőségeit, hanem az a lényege és az a feladata az orvosi munkának, hogy rávezesse a társadalmat arra, hogy éljen is ezzel a megadott gyógyítási és gyógyulási lehetőséggel. Már most mit tapasztalunk a betegségbiztosító intézeteknél? Azt, hogy a betegbiztosító intézeteket különösen a munkás és az alacsonyabb műveltségi fokon álló néosztály a gyermek fogászati ellátása szempontjából csak szükségszerüleg veszi igénybe s ilymódon ennek a társadalmi osztálynak a gyermekei az iskolafogászati rendszeres kezelés híján elesnének attól a nagyjelentőségű egészségügyi beavatkozástól, amit számukra a
