Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
37 A nagyfrequentiájú coagulatio és desinfectio a stomatologiában. Irta: Barta Jenő dr. A diathermiás készülék által szolgáltatott áram mentesítve van káros biológiai hatásától; azaz a keletkezett nagyfrequentiájú áram az emberi testen áthaladva, nem fejti ki bénító és roncsoló hatását, hanem az útjában lévő vezetőt (jelen esetben az emberi testet) felmelegíti. Az elektromos energia kalorikus energiává alakul át és az úgynevezett Joule-féle hő keletkezik. A therapia leglényegesebb tényezője, tulajdonképpeni alapja a helyes dosirozás kérdése. Könnyű volna a kérdést megoldani, ha alapul az ideális mathematikai fogat vehetnénk, vagyis tudnánk, hogy mennyi az ellenállása egy caninusnak. egy alsó molárisnak vagy egy felső praemolárisnak. Ezek azonban teljesen különbözők. Az ezirányú kísérletek közül a legérdekesebb és legtöbbet eredményező Gebbert dr.-é volt, aki több extrahált fogat koncentrált physiologias konyhasóoldatba állított. Egy diathermiás készülék О-pólusát egy precíziós milliampéremérőn keresztül egy kábel segítségével — melynek végén egy ólomelektróda volt — összekötötte az edényben lévő konyhasóoldattal; a készülék positiv pólusára pedig egy Miller-tűvel ellátott megszakítós kézidarabot kötött. A Miller-tüt bevezette az egyik fog gyökcsatornájába, úgyhogy a Miller-tű vége a gyökcsatorna felső harmadának magasságáig ért. Ezután bekapcsolva a diathermiás áramot, leolvasta a milliampéremérőt, amely ez esetben 30 mA-t mutatott. Az áram bekapcsolásának pillanatában egy stopper-órát indított meg és az áramot addig hagyta bekapcsolva, míg a milliampéremérő hirtelen eséséből látható volt, hogy a pulpa már ki van szárítva, vagyis hogy a coagulatio megtörtént. Ezután a fog helyébe egy pontosan mérhető ellenállást iktatott be és ezt az ellenállást addig változtatta, míg a milliampéremérő ugyanazt az értéket mutatta, mint előbb a fognál. Ilymódon különböző fogakat lemérve, arra jutott, hogy a fogak ellenállása 500—3000 Ohm között ingadozik, sőt egyes, igen szűk csatornájú fogaknál, ahol a Millertüvel alig, vagy egyáltalában nem lehet behatolni. 6000 Ohmos ellenállással is találkozott. (Hogy ezeket a számokat kellőleg értékelhessük, megjegyezzük, hogy például egy thorax ellenállása 10 Ohm.) Ugyanezt a kísérletet folytatta olyképpen, hogy a fogat hüvelyk-, mutató- és középsőujjai közé szorítva, 5%-os konyhasóoldatban jól átitatta és így a fogak és ujjak között jó elektromos kontaktust létesített, úgyhogy az ujjak hasonló szerepet játszottak, mint a periapi-