Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
30 ellenőrizhettem eredményeiket, még inkább megerősödett bennem régi feltevésem és az uréterrel végzett tenyésztési kísérleteim eredményeképpen, valamint a későbbi vizsgálók, különösen pedig az angol kutatókat képviselő Feli munkái alapján ezidőszerint a következőkben foglalhatjuk össze a differentiálódás és a dedifferentiálódás problémáját. Ha a tenyésztett szövet embryóból és pedig főképpen fiatal embryóból származik, az eredeti darab nem dedifferentiálódik a tenyészetben, vagyis megtartja eredeti jellemző morphologiai sajátságait, sőt tovább differentiálódik éppúgy, mint az embryóban, feltéve, hogy a táplálótalaj csak minimális mennyiségben, vagy egyáltalában nem tartalmaz embryokivonatot. Igen szép példa erre Feli kísérlete, aki tyúkembryo későbbi végtagcsontjának a helyén lévő porcos pálcát tenyésztette és néhány heti tenyésztés után azt látta, hogy tenyészeteiben a porc helyén csontszövet fejlődött ki, éppúgy, mint magában az embryóban. Ezt a folyamatot filmre is felvette és ezen a filmen, amelyet Amsterdamban a második nemzetközi sejtkutatókongresszuson mutatott be, jól láttuk a porcos pálca csontosodását, az epiphysis és a diaphysis megjelenését, továbbá a condylusok kifejlődését. Ha még fiatalabb embryóból a végtagporc helyén lévő magzati kötőszövetet explantálta, akkor hyalin porc fejlődött belőle in vitro. Ha a táplálótalajhoz a rendes mennyiségű embryokivonatot keverjük, akkor a sejtek gyorsabban oszlanak, a tenyészet jobban nő, de nem differentiálódik a szövet. A differentiálódás szép példája továbbá Lewis kísérlete, aki megtermékenyített nyúl-petesejtet tenyésztett és in vitro megfigyelte a további fejlődését a morula stádiumig; ha az in vivo kifejlődő morulát kezdte tenyészteni, a blastula stádiumig figyelhető meg a fejlődés. Hasonló kísérleteket végzett meg nem termékenyített emberi petesejttel is. Waddington kísérlete még erősebb bizonyítéka az in vitro differentiálódásnak. Kivette a tojásból a 17—46 órás tyúkembryókat és teljes egészükben megalvadt vérnedvbe helyezte, majd időközönként a táplálótalajt megújította. Az eredmény, amit filmen a fenti kongresszuson szintén láttunk, az volt, hogy az embryo in vitro tovább fejlődött, differentiálódott: kifejlődik a vérkeringés, látható a szív lüktetése, a fej, a végtagok kialakulása, stb. A felnőtt szervezet szövetei ezzel szemben — amint Champy kísérletei bizonyítják — in vitro rövid ideig megtartják eredeti jellemvonásaikat, később azonban dedifferentiálódnak és végül közömbös hámsejteket, vagy kötőszöveti sejteket találunk a tenyészetben. Ha a felnőtt szervezetből származó tenyészetek táplálótalajához embryokivonatot keverünk, akkor a növekedés meggyorsul és egyes
