Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-02-01 / 2. szám
119 sis extractummal való vegyüléke. Természetesen az óvatosság, mint mindenütt, itt is helyénvaló. Éppen erre akarnak útmutatást adni olyan tapasztalatok, melyek arra tanítanak, hogy a terhességnek negyedik hónapja előtt, tehát azon idő előtt, amig a placenta nem fejlődött ki kellőkép, vagyis míg a foetus lazán függ össze a méh falával, anaestheticumokat, illetőleg behatóbb fogkezeléseket ne végezzünk. Ugyanezen tapasztalatok figyemeztetnek arra is, hogy terheseknél a havibajoknak megfelelő időben nagy a vérzési hajlam és láttak már csillapíthatatlan vérzéseket az ezen időre esett foghúzások kapcsán. Intenek ugyancsak apra is, hogy granulomás fogakat nagyon megindokolt indicatió nélkül a terhesség alatt a fogorvosok ne kezeljenek, mert az ilyen krónikus, pillanatnyilag semmi tünetet nem okozó baj akuttá válván a kezelés következtében, súlyos és komoly bántalmat okozhat. Épp ily fontosnak tartjuk mi fogorvosok a fogak kezelését a terhesség után, a lactatió időszakában is. A lactatió ideje alatt ugyanis — bár ez főkép a laikusok körében kevéssé ismeretes, — épp oly gyorsan szétesnek a fogak, mint a terhesség alatt. Ennek oka pedig úgy hisszük az, hogy a tejjel táplálkozó gyermek számára van szükség fokozott mértékben calciumsókra, amit a csecsemő az anyai szervezetből, annak rovására is megszerez. Ezért fontos tehát a lactatió idején a szoptató nő fogainak ellenőrzése, kivált ha annak táplálkozásában zavarok vannak. De fontos ilyen ellenőrzés azért is, mert nem lekicsinylendő sok gyermekorvosnak az a tapasztalása sem, hogy a fogfájós anya mellét a csecsemő nem, vagy nem szívesen fogadja el, míg ha az anya fájós fogát meggyógyítják, vagy extrahálják, a gyermek újra nyugodtan táplálkozik és gyarapodik. Ügy látszik tehát, hogy a beteg fog, az anyai szervezetnek olyan anyagot ad át, amely az anyatej összetételét a csecsemő számára nem kívánatossá, élvezhetetlenné teszi. Hogy azonban mindezen kérdésekben világosan lássunk, szükséges volna a szülészek és fogorvosok consultativ egymásba kapcsolódó munkája, valamint az is, hogy a fogászati megbetegedéseknek a terhességre való hatásai nagy anyagon is kidefíttessenek. Addig is azonban, amíg ez megtörténhet nálunk, rá kell mutatnom a mai általános felfogásra, hogy a terhes nők fogazatának kezelése nemcsak megengedhető, hanem egyenesen kívánatos. Aminő veszélyeket rejt azonban magában a terhesre a saját rossz fogazata, épp oly veszélyek forrása lehet reá, kivált szülése és gyermekágya alatt az orvos, a bába vagy a betegápoló környezet rossz fogazata. Bárha ez a kérdés eddig még nem képezte nagyobb súllyal és nyomatékkai mérlegelés tárgyát, az elmondott szempontok
