Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-02-01 / 2. szám
92 állíthassuk — alacsonyabb hőnél puhuló Stentsel és az előbbeni lenyomattal új lenyomatot vesz. A nyeregalakú betétekhez a lenyomatot rézgyűrűvel vesszük. A puha zöld Kerrel töltött megfelelő gyűrűt a fogra toljuk, a lenyomatot lehűtve eltávolítjuk, viszahelyezzük és úgy veszünk újból lágyabb Stentsel lenyomatot a környezetről is. Nézetem szerint porcelánból nyeregalakú betéteket készíteni nem tanácsos az anyag törékenysége miatt. Approximo-labio-palatinal kavitásokról, amelyek pedig frontfogakon gyakran fordulnak elő, igen nehéz — majdnem lehetetlen — jó fólialenyomatot venni. Brill az ilyen kavitásokról való lenyomatvételhez célszerű tolókás kanalat szerkesztett (2. ábra) 0.25—0.30 mm. vastag újezüst vagy Randolf-lemezből szalagot vág ki, amelynek egyik végét derékszögben, vagy a fogak palatinális hajlásának megfelelő, tompa szögben felhajlítja (kb. 40°-os hajlással). Egy másik megfelelő méretű T-alakúra vágott lemez szárát merőlegesen felhajlítja és a vízszintes szélesebb szárt kétoldalt az előbbeni kanálrész nyelére hajlítja úgy, hogy ezáltal egy a fogközbe tolható fémlemezen, labiopalatinalis irányban ide-oda tolható labialis kanálrészt nyer. Hogy a lenyomatanyag jobban tapadjon, a kanálrészt érdessé lehet tenni. Kevés puha Kerrt helyezünk a palatinalis kanálrész kavitás felé tekintő felületére, labial felé tolva lenyomatot nyerünk a kavitásról 2. ábra (Wittner).