Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
J. i 56 1. Az általános balsikerek egyik oka a felső állcsont alkalmatlansága, az elődomborodó buccalis és frontális állcsontrészek miatt. E bajokon az alkalmatlan részek sebészi eltávolításával és alakításával segít. Ha a beteg műtétbe nem egyezik: vagy a frontfogakat kell felcsiszolni, vagy a lemezt megfelelően kisebbíteni, amikor az elégtelen tapadást szívók alkalmazása fokozná. A fogak felcsiszolása a lemez tapadását — még szívók alkalmazásával is — illuzóriussá teszi. 2. A tisztán technikai nehézségek elkerülésére tekintettel kell lenni először a helyes kanálválasztásra, másodszor magára a működéses lenyomatvételre és harmadszor a distalis záróléc alakítására. 1. Lenyomatkanálul az Ehricke-sorozatot ajánlja, lenyomatanyagul gipszet használ. 2. A működéses lenyomat (Bewegungsabdruck) vétele előtt tintaceruzával megjelöli a nyálkahártyán a lemez hátsó határát az ,,ah‘ ‘ -vonalnak megfelelően s lenyomatvétel közben elvégezteti a szélek kialakításához szükséges mozgásokat, mielőtt a gipsz köt. 3. Igen fontosnak tartja a záróléc kialakítását. A tintaceruzával jelzett „ah' ‘ -vonalig a lenyomattól lefaragja éles késsel a gipszet és e hátsó határra 2—3 mm. vastag és széles, fekete fogviaszcsíkot ragaszt. Ha a kanál az „ah‘ ‘ - vonalon túl érne, akkor a viaszcsíkot az „ah“-vonalra fekteti és telő alakúra formálja. Az így előkészített lenyomatot újból, erős nyomással a szájba viszi, „ah‘-ot hangoztat és nyelet, és így alakítja ki a zárőléeet és a lemez hátsó .határát. Az ilymódon elért jó hátsó széli lezárás a lemez sagittalis irányú billenését gátolja meg, míg az oldalirányú billenőst az őrlőfogaknak a gerincéire állításával kapcsolja ki. A frontfogak a kozmetikai hátrányok miatt nem mindig állíthatók a gerincre, ezért Kantorovics ajánlatára az alsó frontfogakat úgy állítja a gerincre, hogy azok a felső mögé függőlegesen a kauesukra harapjanak. Sok jó gyakorlati tanácsot ad, de a lenyomatvétel ismertetett módja nem különbözik az e célra készen kapható Kerr, Tryfus, Oaseo stb. alacsonyszélű kanalakkal vett ismert lenyomati módoktól. A szerző által ajánlott Bhriekekanalak csak akkor alkalmasak ily szívólenyomatvételhez, ha fogmedernyújtvány még nem sorvadt, jól kifejezett, tehát amikor anatómiai lenyomat alapján is készithetünk jól tapadó prothesisrt. Egyébként az Ehricke-kanalak frontális és buecális fala oly magas, hogy már esekélyebbfokú állcsontsorvadás esetén is beleütközik az áthajlási redőbe, eltolja, deformálja, ezért az esetek többségében functiós lenyomatok vételéhez nem alkalmasak (Séf.) Máthé. Rudolf Meier: Az Albrecht-féle gyökértömésről. (Untersuchungen über die Albreeht’sche Wurzelfüllung.) Zahnärztliche Rundschau. 1931. 36. szám. A szerző ezen elterjedt gyökértömőanyag egynémely physikai tulajdonságát és a szövetekre való hatását vizsgálta. Foglalkozik 1. az anyag megkeményedésével. A megkeményedés ideje általában 2—3 óra, ettől azonban nagy eltérések mutatkoznak, amit a gyökércsatorna kezelésekor bevitt gyógyszerek hatására vezetnek vissza. Köhler szerint phenol vagy thymol hatására a megkeményedés nem következik be. Ennek kivizsgálására őraüveglapra 2-)—2-j-l arányban cseppentett a gyökértömőanyagból és ezekhez különféle, a gyökérkezeléshez gyógyszerként használatos anyagokat, mint trieresolf ormaiint, chlorphenolcamphort, trypaflavint stb. adott. Ezek a megkeményedés idejét csak kis
