Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
56 1. Az általános balsikerek egyik oka a felső állcsont alkalmatlansága, az elődomborodó buccalis és frontális állcsontrészek miatt. E bajokon az alkalmatlan részek sebészi eltávolításával és alakításával segít. Ha a beteg műtétbe nem egyezik: vagy a frontfogakat kell felcsiszolni, vagy a lemezt megfelelően kisebbíteni, amikor az elégtelen tapadást szívók alkalmazása fokozná. A fogak felcsiszolása a lemez tapadását — még szívók alkalmazásával is — illuzóriussá teszi. 2. A tisztán technikai nehézségek elkerülésére tekintettel kell lenni először a helyes kanálválasztásra, másodszor magára a működéses lenyomatvételre és harmadszor a distalis záróléc alakítására. 1. Lenyomatkanálul az Ehricke-sorozatot ajánlja, lenyomatanyagul gipszet használ. 2. A működéses lenyomat (Bewegungsabdruck) vétele előtt tintaceruzával megjelöli a nyálkahártyán a lemez hátsó határát az „ah' ' -vonalnak megfelelően s lenyomatvétel közben elvégezteti a szélek kialakításához szükséges mozgásokat, mielőtt a gipsz köt. 3. Igen fontosnak tartja a záróléc kialakítását. A tintaceruzával jelzett „ah‘ ‘ -vonalig a lenyomattól lefaragja éles késsel a gipszet és e hátsó határra 2—3 mm. vastag és széles, fekete fogviaszcsíkot ragaszt. Ha a kanál az „ah‘ ‘ - vonalon túl érne, akkor a viaszcsíkot az „ah'1 -vonalra fekteti és telő alakúra formálja. Az így előkészített lenyomatot újból, erős nyomással a szájba viszi, „ah' -ot hangoztat és nyelet, és így alakítja ki a zárólécet és a lemez hátsó .határát. Az ilymódon elért jó hátsó széli lezárás a lemez sagittalis irányú billenését gátolja meg, míg az oldalirányú billenést az őrlőfogaknak a gerincéire állításával kapcsolja ki. A frontfogak a kozmetikai hátrányok miatt nem mindig állíthatók a gerincre, ezért Kantorovics ajánlatára az alsó frontfogakat úgy állítja a gerincre, hogy azok a felső mögé függőlegesen a kaucsukra harapjanak. Sok jó gyakorlati tanácsot ad, de a lenyomatvétel ismertetett módja nem különbözik az e célra készen kapható Kerr, Tryfus, Caseo stb. alacsonyszélű kanalakkal vett ismert lenyomati módoktól. A szerző által ajánlott Ehrickekanalak csak akkor alkalmasak ily szívólenyomatvételhez, ha fogmedemyújtvány még nem sorvadt, jól kifejezett, tehát amikor anatómiai lenyomat alapján is készíthetünk jól tapadó prothesist. Egyébként az Ehricke-kanalak frontális és buceális fala oly magas, hogy már esekélyebbfokú állcsontsorvadás esetén is beleütközik az áthajlási redőbe, eltolja, deformálja, ezért az esetek többségében funetiós lenyomatok vételéhez nem alkalmasak (Mef.) Máthé. Rudolf Meier: Az Albrecht-féle gyökértömésről. (Untersuchungen über die Albrecht’sche Wurzelfüllung.) Zahnärztliche Rundschau. 1931. 36. szám. A szerző ezen elterjedt gyökértömőanyag egynémely physikai tulajdonságát és a szövetekre való hatását vizsgálta. Foglalkozik 1. az anyag megkeményedésével. A megkeményedés ideje általában 2—3 óra, ettől azonban nagy eltérések mutatkoznak, amit a gyökércsatorna kezelésekor bevitt gyógyszerek hatására vezetnek vissza. Köhler szerint phenol vagy thymol hatására a megkeményedés nem következik be. Ennek kivizsgálására óraüveglapra 2—|—2—(—1 arányban cseppentett a gyökértömőanyagból és ezekhez különféle, a gyökérkezeléshez gyógyszerként használatos anyagokat, mint tricresolformalint, chlorphenolcamphort, trypaflavint stb. adott. Ezek a megkeményedés idejét csak kis
