Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
40 mely 80° C.-on a modellről lefőzhető. Sokkal élesebb lenyomatot ad, mint a Nielsin, de keményedési ideje hosszabb, mint a rendes lenyomatgipsszé. A lenyomat pontosságát hátrányosan befolyásolja a gipsz tágulása. A vertikális irányú tágulás nem zavar ugyan akkor, ha a gipsz egyenletesen vastag rétegben van a kanálban, mert akkor a tágulás is egyenletes, de horizontális irányban a tágulást megakadályozzák a kanál oldalfalai és ha a tágulás nagyobbfokú, a lenyomat a közepén í'elpuposodhatik (Gysi). Ezért arra kell törekedni, hogy a tágulás lehetőleg csekély legyen, amit elérünk, ha a gipszpépet rövid ideig keverjük. Ezenkívül a kötés gyorsítására hozzákevert anyagok is csökkentik a tágulást. Gysi vizsgálatai szerint a 60 másodpercig kevert gipsz tágulása 2)/2-szerese a 10 másodpercig kevert gipsz tágulásának, viszont utóbbinak keményedése 2 (A-szer annyi ideig tart. A hozzákevert idegen anyagok a gipsz keménységét is csökkentik. A lenyomat kiöntésére fehér alabástromgipszet használunk, a keményedést siettető anyagok hozzáadása nélkül, mert így keményebb mintát kapunk. Különlegesen kemény minták készítésére a márványcementet használjuk, mely úgy készül, hogy a megkeményedett gipszet 10%-os timsóoldattal átitatják és újra égetik. Körülbelül 24 óráig tart a teljes megkeményedése. Ugyancsak kemény mintát kapunk akkor is, ha gipszhez a kötést késleltető anyagot keverünk, például boraxot (négy rész gipszre egy rész borax), timsót (75 gramm timsó 1 liter vízre), vízüveget, enyves vizet, dextrint stb. Már elkészített mintákat is lehet utólag keményíteni, ha szódaoldatba helyezzük azokat, mert a felületes rétegük calciumcarbonáttá alakul át, mely keményebb, mint a gipsz. A teljesen száraz mintának olvasztott stearinnal való átitatása is fokozza a tartósságot. Ügy a lenyomat-, mint a kiöntő gipszet mindig száraz helyen, jól elzárva kell tartanunk, mert nedvességet szív magába és részben dihydráttá változva rosszul köt. Irodalom. Gysi: Schweizerische Vierteljahrschrift. 1918. Heft 1. -— Köhler: Elemente der klinischen Prothetik. -— Martin: Gips, in Schoch: Die Mörtelhindestoffe. 1928. — Moye: Der Gips. 1906. — Wi. Ostwald: Grandlagen der anorganischen Chemie. 1900. — Wo. Ostwald: Die Welt der vernachlässigten Dimensionen. 1917. —- Port: Deutsche Monatsschrift für Zahnheilkunde. 1905. Seite 531. — Hex : Kísérleti chemia. 1917. — Pohland: Der Stuck und Estrichgips. 1904. — Schoeribeclc: Materialkunde der zahnärztlichen Technik. 1920. — Wustrow: Gips, in Bruhns Handbuch. III. Band. 1926.
