Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
. mennyiségből 22.77 kalóriát fogyaszt a dihydrát liőemelkedésnélküli átváltozása félhydráttá, míg a többi a dihydrátnak a vízvesztés hőfokára való felmelegítésére és a víz elpárologtatósára használódik fel. A félhydrát fajsúlya 25° C.-on 2.75 (Van’t Hoff), tehát a dihydráté és az anhydrité között van. Vízben sokkal jobban oldódik, mint a dihydrát, 1 liter vízben 25° C.-on körülbelül 10.5 gramm félhydrát oldódik (Marignac), de a vízben feloldódó félhydrát már az oldódás pillanatában vizet vesz fel és dihydráttá változik. Ez az átváltozás, melyet a képződött dihydrátnak az oldatból való kiválása és megkeményedése követ — az úgynevezett kötés —, a félhydrátnak az a fontos sajátsága, melyet a fogászatban is kihasználunk. A kötést magyarázó elméletek. A gipsz kötése és főképpen keményedése közben olyan physikai és chemiai folyamatok játszódnak le, melyek még ma sem tekinthetők teljesen tisztázottaknak. Ha a félhydrátot vízzel összekeverjük, annyi oldódik belőle, míg a víz telítetté nem válik és az oldott félhydrát azonnal átváltozik dihydráttá. Miután azonban dihydrátból sokkal kevesebb oldható vízben, mint félhydrátból, a fölösleges dihydrát az oldatból kicsapódik. Az átváltozás által a víz telítettsége félhydráttal megszűnik, újabb mennyiség oldódik fel és átváltozva kicsapódik. Ez folytatódik mindaddig — ha a víz elegendő —, míg az összes félhydrát dihydráttá nem változott. A kicsapódó dihydrát kristályok szorosan összefonódva összefüggő kemény masszát képeznek. Más kutatók feltételezik, hogy kötés közben nemcsak physikai, hanem chemiai folyamatok is lejátszódnak. Zulkowsky szerint égetéskor a ditetrahydroxylkénsav calciumsója keletkezik, mely kötéskor a hexahydroxylkénsav calciumsójába megy át. Ez a chemiai elmélet megmagyarázná a vízfelvételt, de nem magyarázza meg kellőképpen a keményedést. A legújabb vizsgálók, elsősorban Cavazzi szerint a gipsz kötése még bonyolultabb folyamat, mely csak a kolloidchemia jelenségeivel magyarázható. Eszerint a dihydrát először kolloid alakban, mint gipszgel válik ki az oldatból ( Weimarn elmélete szerint túltelített oldatából a jól oldható anyag kristályos, a nehezen oldható kolloid alakban válik ki) és ebből történik azután a kikristályosodás. A kötés jelenségei. A gipsz kötése melegfelszabadulással járó, tehát exotherm folyamat, ami abban nyilvánul, hogy keményedés közben a gipsz felmelegszik. A felszabaduló meleg tulajdonképpen ugyanannyi, mint amekkora hőmennyiség szükséges a dihydrátnak hőemelkedésnélküli átváltoztatásához félhydráttá. Ez a kiindulási hőmérséklettől számítva körülbelül 30—35° C.-os hőemelkedést jelen-36
