Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
34 csökkenti. Hasonló hatással kellene bírni a S04 gyököt tartalmazó sóknak is, ez azonban nincsen így, mert a Ca/S04/2~ "komplex-ion képződik, miáltal a Ca++ concentratiója csökken és gipsz oldódik. Tehát a várható eredménnyel ellenkezően például a K2S04 a gipsz oldhatóságát nem csökkenti, hanem fokozza. V. Az égetett gipsz. Ha a dihydrátot hevítjük, vizet veszít és az elért hőfoktól függően a vízzel szemben különbözőképpen viselkedő termékeket ad. Glasenapp szerint a változások a következők: 1. 107°-ig a dihydrát változatlan madar, itt elveszíti kristályvizének háromnegyed részét és félhydráttá (CaS04, %H20, illetve 2CaS04, H20) változik. A félhydrát képezi legnagyobb részét az úgynevezett stukkógipsznek, melynek legfontosabb sajátsága, hogy vízzel összekeverve azt megköti és megkeményszik. 2. 107—200°-ig fokozatosan kevesebb vizet tartalmazó gipsz keletkezik, mely ennek megfelelően mindig lassabban köt. Az égetés továbbfolytatásakor a még megmaradt víz is eltávozik, anhydrit keletkezik, mely vízzel megkeverve azt felveszi ugyan, de nagyon lassan, vagy egyáltalában nem köt. Az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy ennek az anhydritnek — az úgynevezett agyonégetett gipsznek — a képződése is több szakaszra osztható. 3. 200—300° : még van egy csekély vízmaradék, a gipsz lassan köt, de nagyon kemény lesz. 4. 300—450° : látszólag gyorsan köt, de nem keményszik meg. 5. 500—750° : vízmentes, agyonégetett gipsz, mely nagyonnagyon lassan, vagy egyáltalában nem köt. Az égetést folytatva, a vízmegkötőképesség fokozatosan ismét visszatér és egy olyan anhydrit képződik, mely lassan köt, de nagyon kemény lesz. Ez az estrich-gipsz, melyet az építészetben használnak, főleg padlózatok készítésére. 6. 750—800° : az estrich-gipsz képződése kezdődik. 7. 800—1000° : normális esrich-gipsz képződik. 8. 1000—1400° : megkezdődik a gipsz chemiai bomlása és ezzel fokozatosan csökken a vízmegkötőképesség is. Miután az átváltozás folytonos, természetesen a hőmérséklethatárok is csak megközelítőek. Rohland úgy magyarázza a vízmegkötőképesség elvesztését és újabb visszatérését, hogy az agyonégetési hőmérsékleten complex molekulák képződnek, ami reactióképtelenséget okoz, míg magasabb
