Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
192 nem szabad erőltetni az eltávolítását, a szabad hasüreg fertőzésének veszélye miatt. Per analogiam: éppen úgy nem fogjuk mindenáron eltávolítani annak a bölcseségfognak gyökereit sem, amelyeket mindenütt egészséges csontszövet vesz körül, s amelynek nem a fertőzött gyökerei okozták a gyulladást, hanem a koronái részének rendellenes helyzete. Hiba lenne, ha szerencsétlen körülmények összejátszása folytán szerzett kellemetlen tapasztalatok miatt jólbevált therapiás elveket félredobnánk. Az extractioellenes tábor véleménye kétségtelenül olyan esetek megfigyeléséből szűrődött le, hol a betegség a fog eltávolítása után fordult rosszra. Ezekben az esetekben azonban az objectiv megállapítás legtöbbször csak a következő lehet : a betegség a fog eltávolítása után valóban súlyosbodott, de nem azért, mert a fogat kihúzták, hanem súlyosbodott annak ellenére, hogy a fogat is kihúzták. Az elmondottakat figyelembevéve megállapíthatjuk tehát : nincs a lágyrészek gyulladásának olyan foka, mely az extractiót ellenjavalná; az állcsontok heveny gyulladásos betegségeiben nemcsak szabad extrahálnunk, de egyenesen követelmény, hogy a fertőző csirok forrását, az inficiált fogat mielőbb eltávolítsuk. Zusammenfassung: — Résumé: Beschreibt den anatomischen Bau der Kiefer. Wegen der anatomischen Nähe der Gewebe, welche die Kiefer aufbauen, kann von einer isolierten Erkrankungen der einzelnen Gewebe kaum die Rede sein. Bei entzündlichen Erkrankungen erleichtert der anatomische Bau der Kiefer die Verbreitung der Infektion und so kann der Zweck unserer Eingriffe immer nur der sein, die Ursache der Infektion aus den Geweben auszumerzen. Als Konklusion seiner Erörterung stellt er fest: Bei der Entzündung der Weichteile gibt es kein Stadium, in welchem die Extraktion kontraindiziert wäre ; bei akut entzündlichen Erkrankungen der Kiefer ist die Extraktion nicht nur gestattet, sondern geradezu Erfordernis, damit wir die Quelle der Infektionskeime den infizierten Zahn je eher entfernen. Comme conclusion des ses explications l’auteur constate: il’ existe pas d’inflammation si grave des tissus charnus qui pourrait contreindiquer l’extraction. Lors des maladies d’inflammation aigues des os maxillaires l’extraction n’est pas seulement toujours indiquée, mais c’est une exigeance absolue d’éloigner aussitôt que possible le dépôt des germes inficiants c. à. d. le dent inficié.
