Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
185 forrását a szövetekből mielőbb kiküszöbölve, a geny lefolyását minden eszközzel biztosítsuk. Nemcsak az állcsontok, de egyéb szervek betegségeiben is gyógykezelésünk eredményességét nagyfokban biztosíthatjuk azáltal, hogy a betegség pathogenesisét kutatva, működésünk főleg a kórokozók ellen irányul. Tudjuk, sok olyan betegség van, melyeknek genesisére művi úton nem tudunk hatni. Ilyenkor be kell érnünk azzal, hogy a betegség kórokozóira gyógyszeres, vagy physikalis úton hatva, a betegség produktumait igyekszünk a szervezetből kiküszöbölni. E termékek — például a geny is — önmagában is okozhatnak életveszélyt. Az állcsontok sebészetében azonban szerencsés körülménynek mondhatjuk, hogy a könnyű hozzáférhetőség alapján, a betegségeket fészkükben támadhatjuk meg, s így megvan a mód arra, hogy a heveny gyulladásos betegségnek az orvoslásával és a gyulladásos termékek kipusztításával egyidejűleg a gyulladást kiváltó okot is meg tudjuk szüntetni azáltal, hogy a fertőző gócot az állcsontok szöveteiből kiirtjuk. Vannak azonban szerzők, kik az állcsontok betegségeinek ezt a „helyzeti előnyét“ nem tartják szükségesnek kihasználni. Sőt ha a fertőzés már extraossealissá válva, a lágyrészekre is átterjedt, egyenesen veszélyesnek tartják az infectio forrásának, a kórokozó fognak eltávolítását. E vélemények szerint a fog extractiója a beteg sorsán csak ronthat, s ezért a fertőzött fogat érintetlenül hagyva, egyenlőre csak az infectio következményét, a környező szövetek gyulladását orvosolják. Ez álláspontnak különösen a múltban sok híve volt. Ha azt a magot keressük, melyből ez a •—- mai therapiás elveinkkel összhangba nem hozható — vélemény kifejlődött, úgy vissza kell néznünk azokba az időkbe, midőn a fogbetegségek pathologiai ismerete még nagyon hiányos volt. A stomatologiai tudomány újabbkori fejlődésének és gyors előretörésének köszönhetjük, hogy úgy az orvosi közvélemény, mint a nagy nyilvánosság a fogak betegségeire, s az azokból származó, sokszor életveszélyes szövődményekre felfigyelt. A három utolsó évtized tudományos munkájának tudhatjuk be, hogy a fogrendszerből kiinduló megbetegedéseket az orvostudomány ma már éppen olyan komoly elbírálásban részesíti, mint bármely más szervét. E felvilágosító munka előtt azonban a fogbetegségek csak mint ártalmatlan jelenségek szerepeltek a köztudatban. így érthető, ha a komolyan nem vett fogbetegséghez valamilyen súlyos complieatio járult, úgy ez, mint teljesen váratlan és szokatlan sensatio szerepelt, amely bizony nem-3
