Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
178 figyelemmel s azokat idejekorán incindáljuk, mert különben ezek súlyos complicatiókat okoznak. d) Periostitis acuta abscedens esetén az eljárás : a periostealis tályogot mindenkor azonnal fel kell nyitni. Ha az a nyálkahártya alatt helyezkedik el, mint submucosus abscessus, úgy azt a száj felöl, ú. n. belső incisióval nyitjuk meg, ha pedig az a bőrfelszínhez esik közel, úgy azt kívülről, ú. n. külső incisióval nyitjuk meg. Természetesen a száj és a bőr felé egyaránt kiterjedő tályogokat kombinált, külső-belső incisióval nyitjuk meg. 3. A harmadik, a regionális elváltozások szakában tisztán a sebészi elveknek megfelelőleg járunk el, az állcsontok lágyrészeinek elváltozásaihoz igazodva (lásd: Fogorvosi Szemle, 1930, 4. szám.). 4. A negyedik, az orgánumok, az egyes szervek szövődményeinek szakában az idevonatkozó sebészi princípiumok szerint járunk el (retrobulbaris phlegmonék megnyitása, thoracotomia, vena jugularis lekötése, stb.). A lobos, genyes folyamatok operativ beavatkozásainál mindenkor tartsuk szem előtt, hogy a genvet teljesen kiürítsük, nehogy újabb szövődményeknek, újabb műtéteknek tegyük ki a beteget. Ezért: a) a tályogoknál az incisio mindig a tályog legnagyobb domborulatán, vagy legmélyebb pontján történjék és minden esetben győződjünk meg arról, hogy az üregből a geny teljesen kiürült-e; b) a phlegmonosus beszürődéseknél pedig ne elégedjünk meg csupán a geny kiürítésével, hanem tárjuk fel azt az egész területet, amelyre a phlegmonosus beszürődés kiterjedt. Az incisiónk mindenkor olyan legyen tehát, hogy a genyet ne csak a műtétnél tudjuk kinyomni, hanem annak később is tág lefolyása legyen a genyes beszürődés minden pontjáról. A felnyitott területeket egész kiterjedésükben jodoformos gaze-val tamponáljuk, hogy egyrészt a műtét után utóvérzések ne keletkezzenek (nagyobb vérzőereket műtétközben mindig kössünk le), másrészt, hogy a sebnyílások össze ne tapadhassanak, s mögöttük retentio ne képződhessék. Az acut dentalis infectiók következményei — amint láttuk, — olyan összefüggő elváltozások láncolatát alkotják, melyek a periapicalis genyes gócnál kezdődnek és az életfontos szervek, agy, tüdő, genyes elváltozásainál végződhetnek. Amíg az infektio ide, a végpontra eljut, addig hosszú útat kell megtennie, meghatározott és állandó anatómiai utakon halad. Tehát, hogy az acut dentalis infektiók kifejlődését megakadályozhassuk, az infektio tovahaladását ezen ismert anatómiai utakon kell megállítani, műtéti beavatkozásokkal.
