Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
123 azt fejtegeti, hogyha valaki acut osteomyelitisnél abban a hitben, hogy a csontgócból a geny részére elegendő lefolyást biztosít, a meglazult fogakat eltávolítja, az nagyon csalódik. Még ha a gyökerek bele is nyúlnak a gócba, eltávolításuk után a hosszú, keskeny alveolusok csakhamar átjárhatatlanok lesznek. A második ok és meggondolás pedig az, hogy a hibás fog eltávolítása kifejlődött perimandibularis tályog esetén nem közömbös dolog. Nem közömbös pedig a következők miatt : A szóban lévő esetekben mindig szájzár is van jelen. Ez a szájzár nem a rágóizmok egyszerű reflex contractu rá jának a következménye, hanem, mint erre különösen Perthes hívta fel a figyelmet, azok gyulladásos infiltratiója által van feltételezve. Az egyszerű reflex contractura narkosisban megszűnik. így például gyomorperíoratiónál a hasizmok deszkakemény eontracturája van jelen. Ez a hatalmas contractura abban a pillanatban eltűnik, amelyikben a narkosis beáll. Nem így ván azonban ez a gyulladásos szájzárnál, mert ez akkor sem szűnik meg, ha a beteget narkotizáltuk és hogy a foghoz hozzáférhessünk, a szájat száj terpesztővel kell szétfeszíteni. A száj ezen erőszakos felnyitása semmiképpen sem közömbös dolog. A lobosan infiltrált izmok erőszakos megnyújtása, az állcsontkörüli lobos lágyrészek széthúzása jelentékeny traumát jelent, melynek következménye a már kiképződött és meglévő lobgát megszakadása és így a már megállapodott és körülírt gyulladásos folyamat új erőrekapása és tovaterjedése lehet. De tartani lehet attól is, hogy a száj szétfeszítésekor esetleg inficiált venathrombusokat mobilizálunk és viszünk be a véráramba. Á fog eltávolítása maga is, akármilyen ügyesen végeztessék, jelentékeny traumát képvisel. Az extractio alkalmával az alveolusüregben először is nagy mértékben megnövekedik a belső nyomás, ami alkalmat adhat arra, hogy az alveolus infectiosus tartalma az extractio alkalmával a környező még nem beteg szövetekbe, nevezetesen a csont - velőüregegbe préseltessék ,amit megkönnyít az alveolus falának minden extractiónál bekövetkező sérülése. Minden szájzárral járó állcsontperiostitisnél a szájüreg baktériumainak virulentiája nagyfokú megnövekedést mutat. A száj és fogak tisztán nem tarthatók, nem ápolhatok, a nyál a szájüregben pang. A baktériumok elszaporodását, a szájváladék pangását és szétesését jelzi az ily betegeknél jelentkező igen nagyfokú foetor és az a körülmény, hogy a száj nyálkahártyája nagy kiterjedésben lepedékes szokott lenni. Az extractio alkalmával ebben a kedvezőtlen környezetben hozunk létre új sebet. Ezenkívül, mint erre már fentebb rá-4*
