Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
115 felelőleg a keletkező gyulladásos termékek nagy nyomás alá jutnak, a kórkép súlyossá válik, sőt esetleg az életet fenyegető formát mutat. Az alveolusok anatómiai viszonyai hozzák magukkal, hogy a felső állcsont fogainál az alveolus áttörése legtöbbször buccalis irányban, tehát a vestibulum oris nyákhártyája alá történik és az így keletkező subperiostalis tályog csak kevés lágyrésszel van borítva. Hasonlóképpen áll a dolog azokban a ritkább esetekben, midőn az áttörés palatinalis irányban történik (leginkább a második incisivusnál és a molarisok palatinalis gyökereinél szokott ez előfordulni). Ilyenkor az involucrum palati duri alatt keletkezik a tályog és itt is felületesen fekszik. Mindezen esetekben azt a kórképet kapjuk, mely parulis vagy submucosus abscessus néven ismeretes. A képződő tályog a szájüreg felé boltosodik elő és ritka dolog, hogy az arc lágyrészei felé terjedvén a folyamat, ezek között keletkezzék tályog. (Az úgynevezett Wangenabscess.) Az is ritka dolog, hogy a hátulsó felső molarisokból kiinduló infectiosus folyamat, a felső állcsont hátsó felületére jutva, a fossa sphenomaxillarisban terjed el (ilyenek például a Krüger által közölt letalisan végződött esetek). Az is aránylag ritka, hogy az antrum Highmori inficiáltatik. Sokkal komplikáltabbak a viszonyok a mandibulán. Az alsó állcsont testét élűiről (labiálisán) a periosteum és a vestibulum oris nyálkahártyáján kívül csak az arc bőréből az alsó ajak izomzatából és kevés zsírszövetből álló vékony lágyrészréteg fedi. Ezzel szemben igen bonyolultak a bonctani viszonyok az alsó állcsont testének hátsó (lingualis) felületén és felhágó ágának úgy medialis, mint lateralis felszínén. A mandibula lingualis felszíne a szájfenék izomzatának tapadási helye és a submaxillaris, submentalis és sublingualis kötőszöveti spatiumokkal érintkezik, mely utóbbiak ismét a parapharyngealis és retropharyngealis spatiumokkal és a nyak véredénykörüli kötőszöveti spatiumával vannak összefüggésben. A felhágó ágat kívülről a regio parotideo-masseterica lágyrészei borítják. Belső felületét a musculus pterygoideus internus borítja és innen a trigonum interpterygiodeumba, innen a fossa pterygo-palatinába és így a koponyaalapra, a fissura orbitalis inferioron át az orbitába, más irányba a halántékizom mentén terjedve, a fossa temporalisba juthatnak az infectiosus folyamatok. A pterygoideus internus medialis felszíne felől pedig a spatium parapharyngeum lehet fenyegetve. Az alsó állcsont elülső fogaiból (incisivusok, caninusok) kiinduló periodontitiseknél az áttörés elég gyakran történik a csont labialis felülete felé és akkor itt is a vestibulum orisba bedomborodó parulis
