Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
92 Ez az ösztönzés didaktikus szempontból (amely természetesen áldásosán hat a gyakorlati életben is) nagyon megszívlelendő. A vezetésem alatt álló fogszabályozási osztályon már a klasszikus angleizmus korában is és azóta következetesen a lingualis-ív változatos forrasztási technikájában egyetlen egy, tehát egységes kéztartást vezettem be, mellyel minden szükséges forrasztás biztosan elvégezhető. Ezzel Eby-nek egy másik ugyanott elmondott szép gondolata is megvalósul: „To do the same thing in exactly the same way“, vagyis ugyanazt mindig ugyanazon módon tegyük. Ez megbecsülhetetlen értékű alapr 3. ábra. elv a kézügyesség megszerzésében és gyakorlásában, és merev, úgyszólván könyörtelen megvalósítása nagyban magyarázza az amerikai sikereket. (Fordizmus, stb.) Mielőtt ezen dolgozat valódi themájára térnénk, megemlítem, hogy mi a valószínű magyarázata annak, hogy oly kiváló orthodontisták, mint Dewey, Oliver, Korkhaus, Anderson és mások, oly irrationális forrasztási technikát használnak és tanítanak? Az egyik ok valószínűleg a Grünberg-féle forrasztólámpa oly gyakran dicsért előnye : a beállíthatóság. Ezt a beállíthatóságot tényleg ki is használják, azaz beállítják hol magasabbra, hol alacsonyabbra és más-más irányba, s így a kezeket is ennek megfelelő, bár sokszor kényelmetlen helyzetbe kell hozniok. Másrészt a közölt ábrákon is látható, hogy a forrasztóláng mindig a kezek dorsalis oldalán van elhelyezve — nem tudom, hogy ez szándékos előírás-e, vagy csak az önkénytelen utánzó ösztön következménye, úgyhogy a ferde láng oly közel jut a kezekhez, hogy a megégéstől csak természetellenes tartás óvhatja meg őket.
