Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

34 nézetünk szerint az egyéni mozgások biztosítása felesleges, sőt, mint­hogy a híd a pillérekre bizonyos fokú túlterhelést jelent, adott eset­ben inkább a pillérek merevítése mellett vagyunk (több pillér beikta­tása, merevítőkengyel) és ilyen módon véljük a pillérek teherbíró képességét fokozhatni. Hogy mégis alkalmazunk bizonyos esetekben erőtörőket fix hídban, ezt nem a pillér, hanem a horgonylat érdeké­ben tesszük, mert ezáltal a kellőképpen merevített, vagy magában elég erősnek ítélt pillérbe szerelt aránylag gyengébb másodrendű mellék­­horgonynak a horgonylatból való kimozdulását akarjuk elkerülni. Plzen elméleti meggondolás gyakorlati keresztülvitelét legegyszerűb­ben az úgynevezett labilis horgonylatnál (Schröder) láthatjuk (vegyes horgonylatú híd, Salamon). Újabban Amerikában több erő­­törös fix hidat közöltek. A pillérnek a horgonylatból való kimozdulása ellen úgy véde­kezhetünk, hogy csak teherbírásra alkalmas pilléreket használunk és szükség esetén a pilléreket transversálisan, tangentiálisan, vagy circuláiisan merevítjük. Hogy hová milyen horgonylatot tervezzünk, nagyrészt belátá­sunktól függ, amely annál megbízhatóbb lesz, minél többet igyek­szünk saját tapasztalatainkat mások véleményével összehasonlítani. Absolut értékű vizsgálatok erre vonatkozólag sajnos, még nem tör­téntek. A tervezésnél a híd nagyságát, a pótlandó fogak számát, faját, a híd alapzatát (pillérek mérete, erőbeni állapota és állása) a rágási nyomást (ellenoldal teljes ép fogazat, vagy például csupán lemezes pótlás), a megterhelés irányát (a hídtest beleesik-e a pilléreket össze­kötő egyenesbe, vagy ívben van-e megszerkesztve, miáltal igen erős káros bilentőhatások érvényesülhetnek, nemcsak a pillérekre, de a horgonylatra is) gondos mérlegelés tárgyává kell tennünk, nemkülön­ben a pillérek számát és elosztását is. Horgonyokat eleve azért, mert valószínűleg gyengéknek fognak bizonyulni, sohasem ítéljünk el, mert adott esetben, adott helyen talán jobb szolgálatot tehetnek, mint sokkal erősebb, de fogbélfosztást, anyagpazarlást, vagy fogszövetek nagyobb feláldozását kívánó hor­gonyok. Erre csak egy mindennapi esetet hozok fel példaképen. Felső első kisőrlőre a teljes fémborító koronát, vagy valamely erő­teljes félkoronát, esetleg csapos koronát tartunk általában legalkal­masabb horgonynak. Azonban tegyük fel most, hogy egy adott eset­ben a jobb felső kismetsző koronája elpusztult, a szemfog egészen hiányzik és a második kisőrlő koronája szintén tönkrement. A kis­metsző és második kisőrlő koronája, valamint a hiányzó szemfog póto­landó. A kismetsző egymagában gyenge pillér lenne a szemfog póttá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom