Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
18 aureaíjára fognak hullani a kalapácsütések és a meg* nyílt kapun át fognak a stomatologiai tudomány papjai bevonulni ünnepélyes gyülekezetre. Érezze már most az örömév kezdetén minden magyar stomatologus az esemény szentségét, mert ami az idesereglő külföldi stomatologusítársadalom száí mára csupán tudományos ünnep lesz — kongresszus —, az nekünk magyaroknak azon túl még nemzeti ügy, melyért minden tekintetben helyt kell állnunk és ezért készüljön föl reá mindenki szellemileg és ha kell — anyagilag, mert nemzeti ügy érdekében kok dustarisznyánk utolsó fillérét zúgolódás nélkül, sőt szívesen fel kell áldoznunk. Él lelkemben egy erős érzés és szeretném ezt mindenkinek belsejébe beleszuggerálni, hogy közérí zéssé válna: úgy érzem, hogy kongresszusunk sikeréi vei szerencsés dűlőre kerülnek majdan összes kari érdekeink és sérelmeink. A kormányzat döntő faktorai ott lesznek és figyelemmel kisérendik ennek a kom gresszusnak lefolyását — és a siker hullámai át fogják törni a most még süket fülek dobhártyáit. A fillére áldozatok pengőkre valorizálódhatnak. Szakközlönyünk, a Fogorvosi Szemle, az elköveti kezendők örömére már ünnepi köntösbe öltözködött és címlapján ezentúl annak a férfiúnak arcképét viseli, aki a stomatologiai eszmének legtüzesebb harcosa volt itthon és külföldön. Ez a kongresszus az Ő álma és ezért bizonyos tekintetben szellemi hagyatéka. Ami az Ő idején még a messze jövő ábrándja volt, az most — 1931-ben utódja kezén valósággá érett és éppen ezért Árkövy keménynézésű szeme folyóiraí tünkről rátekint minden magyar stomatologusra és számon kéri tőle az eszmét, amelyért ő harcolt és — szenvedett. Ebben a jelben győznünk kell ! Salamon.
