Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
44 Ezt a Stent’s-kulcsot többé nem melegítjük fel s így a harapásemelés rögzítve marad. Nehéz esetekben mindig inkább valamivel mélyebb harapásban állítsuk fel a fogakat, mert minél magasabb a harapás, minél távolabb van a rágósík a lemez basisától, annál jobban jutnak érvényre a lemezt billentő erők. Hauptmeyer dr. a prothesis készítésének minden phasisánál fokozott figyelmet szentel a lemezbillenés elleni küzdelemre, aminek eredménye, hogy kész lemezei rágási nyomás hatása alatt tényleg fixen maradnak a helyükön. Célszerűnek tartom e helyen részletezni saját megfigyeléseimet, is arra vonatkozólag, hogy milyen irányokban és milyen okoknál fogva szokott egy prothesis lebillenni. A leggyengébben készített felső prothesis kitünően ellent szokott állni a metszők irányában ható befelé húzó erőnek, amit könnyű megérteni, ha arra gondolunk, hogy a vestibulumba a lemezt rendesen elég magasan föl lehet vinni. Sajnos, functio közben ilyen irányú megterhelésnek a prothesis nincsen kitéve. Rágásnál a felső metszőket a nyomás éppen belülről éri, úgyszintén a molarisokat, ilyen irányú terhelésnél pedig a lemez rendszerint le is billen hátul, vagy a molarisokra nyomva, a túloldali molarisok táján. A lemez nyílirányban való billenősének két főoka lehet. Az első, hogy a lemez máskép fekszik a gipszmintán, amin készül, mint a szájban, mert a gipszminta mindenütt egyformán kemény, ezzel szemben a szájban a különböző keménységű mezők egész sorát találjuk. Ezeket fel kell ismernünk és a mintát ennek értelmében praeparálnunk. Elv az, hogy a prothesis lemeze úgy legyen elkészítve, hogy a legerősebb rágónyomásnál a legkeményebb szájpadterületeket a lágyabb részek komprimálása után érhesse csak el, különben a kemény részeken fennakad és a lágy részeken továbbsüllyedvén, elbillen. Legérthetőbb ez, ha erős torus palatínusra gondolunk. Ha ugyanakkor a fogmedernyulványok fölötti zóna lágy. úgy a mintán tökéletesen fekvő prothesis a szájban millimétereket fog táncolni a torus, mint tengely körül. Ha már most a mintán pontosan megrajzoljuk, hol kemény, hol lágy és hol közepeskemény a szájpadlás, a laboratóriumban pedig a kemény részek helyére megfelelő vastagságú zinnfoliákat rakatunk, úgy elérjük a fenti kívánalmat: nyugalmi helyzetben a lemez csak a lágyrészekkel érintkezik, közepes terhelés esetén kissé összenyomja a lágyrészeket és érinti a közepesen kemény részeket, teljes megterhelésnél a lágyrészeket komprimálja és a kemény részeket éppen érinti, anélkül, hogy ezek miatt elbillenne. Erre ugyan azt mondhatnánk, hogyha megemeljük a minta hasisát több helyen, úgy nyugalmi helyzetben lényegesen kisebb felületen fog a lemez a nyálkahártyával érintkezni, tehát kiesi lesz a lemez
