Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
38 Ludovicii, szájfenéki tályog, lymphoma, tumor malignus vannak megemlítve. A nyálköveket is a mindent meglátó Hippokrates vette észre először, aki köszvényes tophusoknak tartotta őket. Egyébként el lehet mondani, hogy a nyálkövek keletkezését magyarázó theoriák is magukon viselik születési idejük orvosi gondolkozásának bélyegét. A különféle diathesisek, tisztán physikális-chemiai magyarázatok, idegentestek szerepelnek ok gyanánt, majd a későbbi theoriákban a baktériumok: a külvilág baktériumai, vagy a szájüreg baktériumai általában, illetve leptothrix buccalis maga. Legújabban két svéd szerző, névszerint Naeslund és Soederlund egészen új megvilágításba helyezték a nyálkövek keletkezésének módját. Kimutatták ugyanis és pedig minden egyes általuk megvizsgált esetben, hogy a kövek organikus stromája nagyrészt aktinomyces-kolóniákból áll. Azonkívül azt találták, hogy a nyálmirigy kőmegbetegedés esetén minden esetben a sugárgombára jellemző chronikus gyulladás képét mutatja. Sikerült nekik a nyálkövekből az aktinomycesí kitenyészteni és az így kitenyésztett gombák segítségével kísérleti úton nyálköveket létrehozni. Mindezekből arra a következtetésre jutottak, hogy a nyálkőképződésnek az okozója minden esetben az aktinomyces, amelynek akár az aerob fajtája kerül be egy idegente.st követítésével a nyálmirigy kivezető csövébe, akár pedig a száj flórájában saprophyta módon élő anaerob alak jut be oda és ott elszaporodik — ami a gyakoribb eset —, a nyáIkőképződés folyamata megindul. A kivezető csőben előbb egy kis sugárgomba-kolónia keletkezik. amely a nyál mészsóit kicsapja a gomba specifikus tulajdonsága révén és a mészsók rárakódnak a gomba fonalaira. A mésszel bevont kolóniák elhalnak egyrészt, másrészt a kis kő felületén a gomba tovább szaporodik, újabb mészlecsapodásokat és ezáltal a kő növekedését idézi elő. Ez az aktinomyces azonos azzal a gombával, amely az embernél olyan rosszindulatúnak ismert aktinomykosist létrehozza és a betegség jóindulatú voltát Soederlund azzal magyarázza, hogy a virus akklimatizálódott a szervezethez, azonkívül nem kerül he a szervezet szöveteibe, hanem csupán egy resistens epithellel bélelt csatornába. Soederlund vizsgálatainak eredményeképpen arra a következtetésre jut, hogy az irodalomban Küttner-féle gyulladásos nyálmirigydaganat alatt leírt kórkép, illetőleg a vele azonos primaer aktinomykosisa a nyálmirigynek és a nyá lkom egbetegedés egyazon úton: ductogen aktinomycesinfectio útján jön létre.
