Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
30 sérülések előfordulnak manapság is, a háború alatt azonban vezetőszerepet vittek az állesonttörési statisztikában. A foglalkozással kapcsolatban létrejött állesonttörésck száma a gépeknek az egyes iparágakban látható fokozatos térhódításával arányosan nő, eltekintve attól, hogy az ipari állcsonttöréses balesetek száma mindenkor jelentékeny volt gépek nélkül is és még ma is vezet az építési és közlekedési ágakon. Foglalkozásból eredő állesonttörési esetek rendkívül eltérő okból eredhetnek, így fentieken kívül előfordulhat, hogy az illető munkás egymás tetejére rakott csomagokat visz a két kezében, miközben a felső megcsúszik és teljes súlyával a munkás arcába vágódik. Megtörtént már nem egyszer, hogy a lift elindult, miközben a munkás javította és beszorította fejét, hogy az állcsontja eltörött ; vagy a gépszíj akadt a munkás hajába és a kerékhez rántott fejen összeroppantotta az állcsontot. Előfordult már foghúzás következtében is állcsonttörés, de ma már legfeljebb csak hiányos fogazatú atrophiás szájban ; régebben azonban a foghúzó borbélyok korában, főleg amikor még a foghúzókulcs volt divatban, nem tartozott a ritkaságok közé. A pathologiás fracturáknál a kiváltó ok oly minimális erőhatás, mely a kórosan elváltozott csontszövet összeroppanását hozza létre, normális viszonyok közt pedig meg sem érezné a beteg. A pathologiás és traumás állkapocstörések közt mintegy átmenetet képeznek a physiologiás törések. Ezek az aggkorban fellépő physiologiás csontelváltozás következtében fordulnak elő. Magas korban a. csont szövettani strueturája megváltozik, a compacta elvékonyodik, a szivacsos állomány csontlécei gyengülnek és megfogynak, létrejön az osteoporosis nevű kép, melynek előrehaladásánál spontán törések keletkezhetnek. Pathologiás törések rosszindulatú daganatokkal kapcsolatban jöhetnek létre ; így felső állkapocstörések széteső carcinomás és sarkom ás szövetek mentén nem ritkák. Osteomyelitis különösen az alsó állkapcson okozhat törést, valamint a késői lues egyes alakjai ; az állkapocsgumma és tabes eseteiben. Fiatalabb korban csonttuberculosisnál láttak főleg az alsó állkapcson ilyen spontán fellépő continuitásmegszakítást. A ritkább esetek közé tartoznak azok a fracturák, melyek jóindulatú daganatok, mint cysta, adamantinoma és osteofibroma következtében jöttek létre. Minket, stomatologusokat legközelebbről a traumás eredetű állkapocstörések érdekelnek, mert a pathologiásak a kórforma szerint elsősorban specifikus kezelést igényelnek, vagy a daganat sebészi el
