Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
25 egyensúly csak akkor nem bolygattalak meg, ha biologikus erővel és biologikus horgonylattal dolgozunk: mert ezeket alkalmazva, éppen úgy működünk, mint a Természet maga és a Természetnek fogrendezés közben és után nincsen szüksége retentiós berendezésre. Ha a Természetnek rendezési munkája bármilyen okból és bármilyen pillanatban megszűnik, akkor a fogak minden további különleges intézkedés nélkül megállanak ott, ahová éppen megérkeztek, lett légyen ez szabályos vagy szabálytalan helyük. Ugyanez várható és történik is, amikor a szabályozás mesterséges eszközökkel ugyan, de a biológiai követelményeknek megfelelőleg folyik le. Tehát a mershonismus elvei szerint elvégzett fogszabályozásnál nincsen szükség retentióra, mert az egész regio: tehát fog és valamennyi tartószövet, vérkeringés, beidegzés, izomjáték, stb. a rendezés bármelyik pillanatában, tehát magától értetődőleg a kezelés befejező pillanatában is — biologikus nyugalmi állapotban vannak: nincsen semmi ok sem arra, hogy a fog visszamenjen egy előbbi helyzetbe és éppen ezért nincsen szükség külön nyugalom ha helyezésre, illetőleg retentióra. Ha mégis visszamenne, úgy ez annak a jele, hogy az orvos szabályozás közben nem tartott biológiai mértéket: nagyobb erőt alkalmazott, tehát gyorsabban rendezett, mint ahogy kellett volna. Mershon ezt klasszikus szavakkal így fejezi ki: minden retentio egy elrontott fogszabályozás! Ezt vegye tudomásul és vegye magára mindenki, akit illet: elsősorban maga az általam is mélyen tisztelt előadó úr ! Mélyen tisztelt Hallgatóság! Már előadásom végéhez közeledem és most úgy érzem, hogy egy nagyon furcsa helyzetbe kerültem. Úgy gondolom, hogy bárki Önök közül felkelhet és látszólag jogosan a szemembe vághatja: Uram, Ön becsapott bennünket ! A meghívón előadást ígért a lingual ívről, most már vagy egy órája papol nekünk, sőt az imént bájos naivitással bejelentette, hogy már fogytán van a vágott dohánya —: de eddig még egy árva szót sem hallottunk a lingual ívről ! Hát eb ura fakó, beszéljen már a lingual ívről ! Hát elsősorban köszönöm szépen a gyöngéd figyelmeztetést és a tapintatos buzdítást ; de továbbmenőleg aztán már engedelmet kérek ama. kedves barátomtól: eddig sem 'tettem egyeket, minthogy folyton arról beszéltem, éppen csakhogy nem szólítottam a gyereket a nevénél ! És ez nem történt véletlenül. Bevallom, hogy ebben a tekintetben előre megfontolt szándékkal bűnöztem: ilyen gonosz csont vagyok én! Ezzel a makacs elhallgatással azonban éppen azt akartam jelezni, illetőleg azt a nagyon általánosan elterjedt tévhitet meg
