Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
21 Miért? A klasszikus angleismus, mely gépének tökéletességéről szentül meg volt győződve, erre azzal felelt, hogy a retentio körül követték el a hibákat. Az újabb kutatások és tapasztalatok ennek pont az ellenkezőjét bizonyítják: a rendszer a szabályozás aktiv stádiumában fogyatékos! És ez két okra vezethető vissza: 1. Maguk az alkalmazott erők, melyeknek legfontosabbika a rugalmasság: a) túlságos nagy és b) hamar kimerül, ami nagy szövetleépítésre vezet, mint azt legelőször Oppenheim majomkísérleteken mutatta meg, mellyel a szövetfelépítés nem mindig tud lépést tartani, vagyis megbomlik a fog és a paradentalis tartó- és táplálószövetek szerkezeti egyensúlya, tehát tulajdonképpen gyógykezelés közben egy pathologikus állapot teremtődik, melyet a regio gyakran nem tud többé egészen kiheverni, dacára a retentio nyújtotta, hosszú nyugalomnak és ez végső soron a szabályozás balsikerét jelenti. 2. További hibaforrásul kezdették felismerni a ligaturás horgonylat természetellenes, azaz antibiologikus munkateljesítményét, amely főképpen dűlt helyzetbe hozza a fogat. A ligaturának egyéb, kisebb hátrányaitól az említettük elvi hibája mellett, itt eltekinthetünk. Ebből a felismerésből tisztán kibontakozott az út, amelyen a tökéletesítés felé haladni kell: 1. a nagy erő lefokozása a biologikus határig ; 2. a dűléses elmozdulás kiküszöbölése egy a ligaturât helyettesítő megfelelőbb horgonylattal. Ugyanaz az Angle, aki a? imént körvonalózott hibás rendszert alkotta meg, bírt azzal a physikai és lelki energiával; hogy bátran rálépett az új ösvényekre és két új jelszót dobott a szakvilágba, melyekkel aztán az orthodontia legújabb korszaka, a modern iskola megindult. A két jelszó: 1. bone growing, csontfejlesztés az előbbi csontrombolás helyett ; 2. bodily movement, testes elmozdulás az előbbi dűléses helyett; és ezeknek megfelelőleg új rendszert dolgozott ki, melyet én neoangleismus névvel jelölök. A bone growing jelszó a gyakorlatban annyit jelent, mint olyan kicsiny, de sokáig ható' erőt alkalmazni, amely tulajdonképpen már nem is elégséges fogak elmozdítására, hanem ezeken keresztül csupán egy fejlesztő ingert gyakorol a csontsejtekre és egyéb környező szövetelemekre, tehát megnagyobbítja az állcsontot, melyben ilyenformán a fogak szabályosan elférnek. A mesterségesen alkalmazott erő tehát akkor nevezhető biologikusnak, ha fogak elmozdítása helyett növekedési ingert gyakorol az állcsontra. Angle ezt a problémát kitünően
