Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
126 a diabetikus állapotok kezelése, amelyeket illetőleg reámutat a paradentitikus, diabetikus állapotok és a diabetikus betegek foghúsgyuiladása közötti különbségre, valamint a diabetikusok párádén ti ti sére. Miután az insulinkezelés alapelveit s ennek hatását a diabetikus fogliúsgyulladások különböző alakjainál kifejti, megállapítja, hogy utóbbiakra az insulinkezelésnek nincs különösebb hatása. Egyúttal más anyageserebántalmak jelentőségét is méltatja a párádéntitis kezelésében, így az uraemia, az endokrin mirigyek működési zavarát, úgy egyes, mint többes alakban. Ezek gyógykezelése csakis a belgyógyász és endokrinologus közreműködésével engedhető meg, mert a stomatologus illetékessége nem terjedhet odáig, hogy endokrinológiai tüneteket biztosan felismerjen és értékeljen. A helyi tünetek klinikumára áttérve, meghatározandónak tartja: a tasakmélységet, genyedést, a csontgyulladás fokát, foglazulást, diastemát stb. és a helyi bonctani és röntgenologiai lelet megállapítása, a vízszintes és függőleges atrophia kiterjedésének, a gyökérfelszívódásnak meghatározása szerint állapítja meg a kezelést. A felületes elváltozásoknál helyi kezelés, a mélyebbeknél gingivektomia, foglazulásnál sebészi beavatkozás és fixálás ajánlatos. A sebészi beavatkozásnak fixálással együtt kell járnia, de Neumann eljárását túlrombolónak tartja. A sínezés kivitele röntgenlelet alapján választandó meg. A túlterhelés és és ennek megszüntetése a gyógykezelés szempontjából igen fontos. Végül ismerteti a Dunlop-kezelést. Összegezve megjegyzi, hogy helyes diagnosis, a szervek és anyagcsere megvizsgálása, az endokrin mirigyek működésének megállapítása a paradentitis kezelésében nagy eredményekkel biztat. A már említett helyi sebészi kezeléssel és egyidtejű sínezéssel a betegség súlyossága lényegesen csökken. Morelli. Gustav Korkhaus (Bonn) : Az öröklés kihatása a foggyökér alakjának keletkezésénél. (Der erbliche Anteil an der Entstehung der Zalmwurzelform.) Schweizerische Monatsschrift für Zahnheilkunde, 1929, Nr. 10. Seite 601. A modern ikerkutatás az öröklődő fogkorona alakkötöttségét bebizonyította. (Korkhaus.) A gyökér, a koronával szemben, secundaer charakteristikus orgánumot mutat. Ez philogenesises hatás, mert a gyökeres fog a primitiv gyökértelen fogból keletkezett, a megnövekedett rágómunka arányában. (Ádloff.) A gyökér, a korona képződése után, orthogenetikusan fejlődik, mert a korona az áttörésnél már kifejlődött, míg a gyökér hossznövekedése élénk folyamatban van. Ez magyarázza a nagy variabilitását a gyökér alakjának és nagyságának. Hogy a gyökér alapalakja idiotypikusan meghatározott, bizonyítja a gyökér typikus keresztmetszete, mely a felső metszőknél kerek, az alsóknál eliptikus és oldalra komprimált. Ezt mutatja a különböző fajsajátosság, mint a kökorbeli krapinaember különös cylinder- és prismagyökerei. (Praeger.) Ugyanígy öröklődésre mutat a fog korona- és gyökérviszonya, mert mindig a legjobban igénybe vett csücsköt támasztja alá, továbbá, hogy számban és alkalmazkodásban a functio kívánalmaihoz alakul. ITcerlelet : Curtius dr.-al 100, egy- és kétpetéjü ikren felülvizsgálták a gyökér alakját és nagyságát. Megállapították röntgenfelvételek alapján egypetéjű ikreknél a meglepő hosanlatosságot úgy a felső, mint az alsó fogaknál. Feltűnő az eltérés a kétpetéjü ikrek gyökérhossz-, vastagság- és alakjánál. Korkhaus egyik művében bebizonyította, hogy egypetéjű ikreknél a gyökér
