Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
Ill glenoidalisnak szerepe nincsen, nieit ez a functio tisztán csak a fossa mandibularisban zajlik le. A processus retroglenoidalisnak az állkapocs süllyesztésében, emelésében és az őrlőmozgások végzésében van mindkét lényben teljes azonos fontos szerepe. Az állkapocsízület előbbi mozgásában a capitulum mandibulae előbb mindkétoldalt symmetrikusan teljesen egyidőben támaszkodik neki a bátulsó izvápanyujtványnak, hogy azután előre és lefelé mozogjon és így az állkapocs süllyesztése és emelése úgy az anthropoidokban, mint az emberi újszülöttben már kombinált functio. A capitulum mandibulae pályájának leírt útja az emberszabású majmokban megegyező az emberi újszülött állkapocsfejecs pályájának út javai. A rágómozgásnál úgy az anthropoidokban, mint az emberi újszülöttben az állkapocs fejecse mindig csak az egyik oldalon — vagyis asymmetritkusan — támaszkodik neki a processus retroglenoidalisnak. E functióban is a capitulum mandibulae mozgása és pályájának alakja az emberszabású majmokban és az emberi újszülöttben egymással teljesen megegyezőek. Az anthropoidok és az emberi újszülött állkapocsízületének mechanikai functióját csak általános nagy vonásokban ismertetem, tekintettel arra, hogy a kettő egymással megegyező működésű és a részletes kérdések pontosabb megismerésére, a már előbb megemlített közleményemre utalok. Igen érdekes az állkapocs őrlőmozgásainak ismereténél az a tény, hogy az anthropoidokban a diastema hiánya esetén a rágás csak igen korlátoltan volna végezhető. A felső és alsó fogsor diastemája az emberszabású majmok articulatio mandibularisának a kiadós őrlőmozgások végzését mindenkép biztosítja. Ha diastema nem volna, a felső és alsó fogsor rágáskor nyitva maradna és így ez igen korlátoltan volna keresztülvihető, mert hisz az anthropoidokban fogóharapási alapállás van. Az emberi újszülött mandibula és a maxilla közötti alapállása is fogóharapási alapállás, őrlőmozgásokat azonban mégis véghez tud vinni, tekintettel arra, hogy fogsora nincsen. A tejfogsor kihasadásával az emberi újszülött állkapocs alapállása is megváltozik, amennyibennormális körülmények között ollóharapásúvá lesz. Ez az állkapocsalapállás pedig a zavartalan őrlőmozgás véghezvitelére a legideálisabb, tekintettel arra, hogy az alsó fogsor ilyen alapállás mellett a felső fogsor alatt zavartalanul működhet. Világos, hogy itt a tuberculum articulare jelenléte, továbbá a hátulsó molaris fogak visszafejlődése a legszükségesebb tényező, mert egyik a másik nélkül létre sem jöhetett volna. Vagyis az orthognath arcformának keletkezését az ember elsősorban is a tuberculum articulare megjelenésének
