Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1930-02-01 / 2. szám

Ill glenoidalisnak szerepe nincsen, nieit ez a functio tisztán csak a fossa mandibularisban zajlik le. A processus retroglenoidalisnak az áll­kapocs süllyesztésében, emelésében és az őrlőmozgások végzésében van mindkét lényben teljes azonos fontos szerepe. Az állkapocsízület előbbi mozgásában a capitulum mandibulae előbb mindkétoldalt symmetrikusan teljesen egyidőben támaszkodik neki a bátulsó izvápa­­nyujtványnak, hogy azután előre és lefelé mozogjon és így az áll­kapocs süllyesztése és emelése úgy az anthropoidokban, mint az emberi újszülöttben már kombinált functio. A capitulum mandibulae pályájának leírt útja az emberszabású majmokban megegyező az emberi újszülött állkapocsfejecs pályájának út javai. A rágómozgásnál úgy az anthropoidokban, mint az emberi újszülöttben az állkapocs fejecse mindig csak az egyik oldalon — vagyis asymmetritkusan — támaszkodik neki a processus retroglenoidalisnak. E functióban is a capitulum mandibulae mozgása és pályájának alakja az ember­­szabású majmokban és az emberi újszülöttben egymással teljesen meg­­egyezőek. Az anthropoidok és az emberi újszülött állkapocsízületének mechanikai functióját csak általános nagy vonásokban ismertetem, tekintettel arra, hogy a kettő egymással megegyező működésű és a részletes kérdések pontosabb megismerésére, a már előbb megemlített közleményemre utalok. Igen érdekes az állkapocs őrlőmozgásainak ismereténél az a tény, hogy az anthropoidokban a diastema hiánya esetén a rágás csak igen korlátoltan volna végezhető. A felső és alsó fogsor diastemája az emberszabású majmok articulatio mandibularisának a kiadós őrlő­­mozgások végzését mindenkép biztosítja. Ha diastema nem volna, a felső és alsó fogsor rágáskor nyitva maradna és így ez igen korlátoltan volna keresztülvihető, mert hisz az anthropoidokban fogó­­harapási alapállás van. Az emberi újszülött mandibula és a maxilla közötti alapállása is fogóharapási alapállás, őrlőmozgásokat azonban mégis véghez tud vinni, tekintettel arra, hogy fogsora nincsen. A tej­fogsor kihasadásával az emberi újszülött állkapocs alapállása is meg­változik, amennyibennormális körülmények között ollóharapásúvá lesz. Ez az állkapocsalapállás pedig a zavartalan őrlőmozgás véghezvitelére a legideálisabb, tekintettel arra, hogy az alsó fogsor ilyen alapállás mellett a felső fogsor alatt zavartalanul működhet. Világos, hogy itt a tuberculum articulare jelenléte, továbbá a hátulsó molaris fogak visszafejlődése a legszükségesebb tényező, mert egyik a másik nélkül létre sem jöhetett volna. Vagyis az orthognath arcformának kelet­kezését az ember elsősorban is a tuberculum articulare megjelenésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom