Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-07-01 / 7. szám
567 méletét. Cardiacumokra a beteg öt perc múlva teljesen jól volt. Miután a NaCl-ra a vérnyomás, hacsak minimálisan is, de emelkedett és a beteg rosszulléte csak a tonogen adása után következett be, egyedül az adrenalin hatásának kell tulajdonítanunk az egész esetet. Lehetséges, hogy az ilyen és hasonló tünetek csupán részjelenségei a Widal-féle haemoklasiás krisisek. Widal ugyanis azt találta, hogy egyes allergiás betegségek (urticaria, asthma, stb.) a vér kolloidális egyensúlyának zavaraival járnak együtt és e zavar különböző megnyilvánulásainak (a vérnyomás csökkenése, leukopenia, relatív lymphocytosis, stb.) együttes képét nevezte el haemoklasiás krízisnek. Egyes szerzők szerint a haemoklasiás krizisre való hajlam sympathicotoniára mutat, mert atropinnal fokozható, míg a parasympathieust izgató szerekre csökken. Azt azonban, hogy melyik beteg sympathicotoniás és így melyik tűri rosszul az adrenalint, előre megmondani nem tudjuk és ezért csak két módon segíthetünk magunkon: vagy dolgozzunk még kisebb adrenalinadagokkal, vagy egyáltalán ne adjunk adrenalint, hanem alkalmazzunk oly szert helyette, mely az adrenalin alkalmazásának előnyeit a kellemetlen melléktünetek nélkül nyújtja. Ami az adrenalin adagolását illeti: a fogászati ampullák 1/10 mgr. adrenalint tartalmaznak, míg a sebészek 0.5—1 mgr.-ot is adnak. Braun szerint ugyanis 16 csepp adrenalin 1:1000 hígításban megfelel 1 cm3-nek, tehát 1 mgr. adrenalinnak és ennyit ad 200 cm3 i/2'%-os novocainoldathoz, amelyből szükség szerint injiciál. (A csepegtető üveg méretei természetesen befolyásolják a számítást.) Ez a mennyiség oly nagy, az injiciált adrenalinadag oly magas, hogy nem egészen osztható Braun nak az a kijelentése: ,,Die Erfahrungen der späteren Jahre haben dann allmählich ergeben, dass die Dosierung des Suprarenins beim Gebrauch zur örtlichen Betäubung ziemlich belanglos ist“. A fogászatban használatos 1/10 mgr. adag nézetem szerint szintén túlmagas. Az pedig még egyáltalában nincs tisztázva, hogy gyermekeknél mely kortól kezdve s mily mennyiségben adhatunk az anaestheticumban adrenalint ? Tapasztalataim szerint a gyermekek különös mértékben érzékenyek adrenalinnal szemben. Márkus vizsgálatai szerint* gyermekeknél a gyermeki szöveteknek a felnőttekétől különböző chemiai structurája miatt az adrenalinnak alig van localis hatása, saját felszívódását alig gátolja és ezért a gyermeki nedvdús szövetekben rögtön felszívódva, minden esetben * „A subcutan adrenalinérzékenység vizsgálatának értékelhetőségéről a gyermekkorban1 ‘. Gyógyászat, 1926. 47. szám.
