Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
42 lesz válaszunk, hivatkozni fogunk kitűnő és előkelő orvosok nyilatkozataira, akik mindenben meg fogják erősíteni állításainkat, melyek abban kulminálnak, hogy a fogtechnikusnak igenis legyen szabad szájban dolgozni, mert szaktudásánál és képzettségénél fogva ezen jogok meg is illetik őt. A jogfosztás fennállására vonatkozólag egyébként jogi álláspontunk a következő: Az 1911-es rendelet visszaható erejű jogfosztást tartalmazott, mert a fogtechnikusok nagyobb részét nemcsak az évtizedes gyakorlat és szokások alapján őket megillető jogaiktól, de a rendeletben kifejezetten az ő hatáskörükbe utalt mintavétel és szájbahelyezés jogától is megfosztotta. Ez utóbbi műveletek a kereskedelemügyi minisztérium 1901. évi 75.000 számú rendeletével kifejezetten a fogtechnikusokat illetik. Legsürgősebb gazdasági érdekünk pályánk haladéktalan lezárása. Kívánatos volna, ha a fogtechnikus-kérdés végleges rendezéséig egyetlenegy tanulót se lehessen szerződtetni. Ebben a nagyon fontos kérdésben, azt hiszem, egyöntetű álláspontra juthatunk a fogorvosokkal és a vizsgázott kartársakkal együtt. A fogtechnikus-pálya lezárása mindhárom karnak kell, hogy a legfontosabb és legégetőbb problémája legyen. E szakma katrasztrófálisan túlzsúfolt és ha ez még tovább így folytatódnék, nemcsak saját táborunkat és annak megélhetési lehetőségeit aknázzuk alá, hanem a túlszaporodás gaz^ dasági kihatását mind a fogorvosi kar, mind a vizsgázott technikuskar is alaposan megérezné. A külföldi kartársaink a kongresszusra eljönnek hozzánk és ebből az egyetemes nemzetközi demonstrációból fogja látni a magyar közvélemény, a nagy nyilvánosság, a sajtó és az arra illetékes hatóságok, hogy a magyar fogtechnikusok szaktudása a legmagasabb nívón áll és hogy ténykedésük, úgy nemzeti szempontból, mint társadalmi és közegészségügyi szempontból a legnagyobb fontossággal bír. Ebben a kérdésben kormányzatunknak ezentúl nem lehet majd elszigetelt álláspontot elfoglalnia a bennünket körülvevő államokkal szemben és nem lehet ezt a fontos közegészségügyi kérdést egyes társadalmi osztályok privilégiumaként kezelni“. A később megtartott országos nagygyűlésen az elnök olyan hangot használ, mint aki már biztos a győzelemben s ezt mondja: „ .. .Fel kell világosítanunk a nagyközönséget, az egész magyar közvéleményt, de főképpen sorsunk intézőit is arról, hogy itt a legjogosultabb önvédelmi harc folyik. Mi nem a fogorvoslás kisajátítására törekszünk, hanem a fogtechnikát teljes egészében akarjuk birtokolni. Ezt úgy értelmezzük, hogy a nagyközönség közvetlenül tőlünk, a termelőktől szerezze be műfogszükségletét, ugyanúgy, amint ez az összes kultúrállamokban van, ahol tételes törvények biztosítják a fog
