Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
30 ismereteset, feltételezem. Black, Pichler, Smreker stb. elvei itt is alapvetők. Lényeges főleg az, hogy a betegen minden előkészítést, lehetőleg egy ülés tartama alatt végezzünk el, úgyhogy a második ülésre csak a tökéletes inlay behelyezése maradjon hátra. Ebben az értelemben, ábrák bemutatásával, a továbbiakban néhány praktikus fogást ismertetek, melyek az említett célnak teljesen megfelelnek. Eltekintve az aranyöntvény tökéletes szélizáródásától, egyike a legfontosabb feltételeknek az inlay hibamentes articulatiója az antagonistával, mely tudvalevőleg csak egy helyes harapásvétellel érhető el. Ezzel kezdődik az egész eljárás összetettsége, mely — néhány kevés esetet elhanyagolva — az előkészítésnél a beteg másodszori jelenlétét 1. ábra. teszi szükségessé. Ennek elkerülése végett következő módon járok el: A jobb felső oldal két praemolarisa látható az 1. ábrán az aranyinlayk részére approximalisan kikészített cavitásokkal, melyek a leírandó módszer szerint készítendők el. ■ Mindenekelőtt mindkét praemolarisról gyűrűmért éket veszünk, mely egyrészt a szemfog és első praemolaris, másrészt a második praemolaris és első molaris között haladjon át. Itt ügyeljünk arra, hogy a drótmérték a fogak labialis és lingualis felületén laza legyen, úgy, hogy jelzett helyeken 4—5 mm.-re azoktól elálljon. Ezek szerint csak egy megközelítő pontosságú körmértékét kapjuk a fogaknak, mely nem kíván különösebb gondosságot, a fontos csak az, hogy bő legyen. Ennek megtörténtével a drótmértéket szokás szerint felnyitjuk, egy újezüstszalagból neki megfelelő hosszúságú darabot levágunk. Ezen célra leginkább a Schaper-féle (Dresda) újezüstszalag alkalmas, mely azáltal tűnik ki, hogy bizonyos merevséggel
