Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
153 Akologikus újdonságok. Rovatvezető : Kocsis Antal Gábor dr. A „Lösab“ gipsz izolálófolyadék. A fogorvos nap-nap után gipsszel dolgozik, egyrészt a rendelőben, hogy a beteg állkapcsáról lenyomatot vegyen, másrészt a technikai laboratóriumban, hogy negativből gipsz-pozitivet készítsen. Nap-nap után újra halljuk a gipsz kivételénél a morzsolódás panaszát és ami talán még kellemetlenebb, a gipszpositiv és negativ szétválasztásának nehézségét. Apróra összetörött lenyomatot csak nagyon nehezen lehet összeállítani és így a protézis sikere van kockára téve, a szétválasztás nagy munkája is sok fáradságos percet szerez, vigyázatlan dolgozásnál fogak betörését, a modell megkarcolását, megsértését vonja maga után, tehát a legkényelmetlenebb és legkényesebb munkák közé tartozik. Már régóta kutatnak a két gipszréteg közé alkalmas izoláló réteg után, anélkül, hogy mind a mai napig sikerült volna az alkalmas szert megtalálni. Mindazonáltal sok szer van, amely azonban kielégítetlenül hagyja a pontos munka után sóvárgót. Gyantaoldatok a munka pontosságát befolyásolják, kontúrokat eltörülnek, olajok szétmázolódnak, csúnya felületet adnak, nem adnak éles nyaki kontúrokat, így az egész pótlás sikerét kérdésessé teszik. Más izoláló szerek durva felületet, puha modelleket stb. adnak, a lenyomat és modell szétválasztásának nehézségeit csak nagyon kis mértékben csökkentik. A „Lösab“ mint izolálófolyadék azalatt az aránylag rövid idő alatt, amióta forgalomban van, kitünően bevált. Segítségével a lenyomat benedvesítése után a modell játszi könnyedséggel eltávolítható. A lenyomatot egy kis elővigyázatosság mellett ismételten összeállíthatjuk, úgyhogy egy lenyomatról szükség esetén több pontos modellt nyerhetünk. 5
