Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
106 nyomást, mely, mint a fog physiologiás megterhelése, relative ártalmatlan, megosztja a nyálkahártya és a még meglévő fogak között ; addig a másik irányzat az alátámasztott prothesist elvetendőnek tartja és a pillérek lehető tehermentesítésére törekszik. Tehát az alátámasztott prothesissel szemben tehermentesítő prothesist ajánl. Ezen a felfogáson állanak Wustrow és Gottlieb. A helyes útnak előreláthatólag itt is a középút fog bizonyulni, mind a két fajta prothesis, úgy az alátámasztott, mint a tehermentesítő, nagyon jó szolgálatokat tesz, megfelelő esetekben alkalmazva. A pillérek erőssége, a fogmeder sorvadásának foka, általában pedig a szájbeli viszonyok szerint módunkban van szinte adagolni a pillérekre és a nyálkahártyára jutó erők eloszlását, amint azt néhány esetre vonatkozólag már megmutatni igyekeztem, az alátámasztott prothesisekkel foglalkozó dolgozatomban.* A pillérre átvitt erők iránya és nagysága attól függ, hogy a prothesis és a pillér egymással való összeköttetése, vagyis a horgony, milyen és mennyi mozgást enged meg a pillér és a hozzákapcsolódó prothesis között. Ha az összeköttetés teljesen merev, a prothesisre ható erők mind hatással bírnak a pillérre, viszont, ha minden irányban szabad mozgás lehetséges a pillér és a prothesis között, akkor semmi erőhatás sem jut a pillérre. A két véglet között, a teljesen merevtől a teljesen szabadot megközelítőig, nagyon sokféle horgonylat áll rendelkezésünkre, melyek nem is oszthatók szigorúan elválasztott csoportokba, hanem átmenetet képeznek. A vertikális erőkkel szemben merev, míg a többi erőkkel szemben lehetőleg szabad mozgást megengedő horgonyok azok, melyeket az alátámasztott prothesiseken használunk, míg a tehermentesítő prothesis horgonyai a minél szabadabb mozgást megengedő összeköttetések. Miután ezeket alkalmazva, a prothesisre ható erők nem jutnak el a pillérig, hanem már a horgonyban mozgást okozva nagyrészt eliminálódnak, ezen horgonyokat stress-breaker-eknek, erőtörőknek nevezzük. Nem célom az összes erőtörő szerkezeteket részletesen leírni, csak néhány főbb typust fogok ismertetni. Az erőtörő egyik legegyszerűbb alakja a rúgós kapocs. A kapocs — mely sohasem közönséges kapocs, hanem a rágófelszín barázdáin nyugvó nyúlvánnyal bíró úgynevezett Roach-kapocs —, nincs közvetlen összeköttetésben a basislemezzel, amikor is teljesen merevvé válna, hanem egy hosszabb, rugalmas kar közvetítésével van a lemezhez Fogorvosi Szemle, 1928 április.
