Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1928-11-01 / 11. szám

948

folyik, ott mindenkor és mindenhol szívesen elgáncsolták: aki ezt tudja, annak el kell ismernie, hogy Árkövy József e három évtized alatt szellemi herkulesmunkát végzett. És azontúl nem kevésbbé súlyos és elismert tudományos tekintély volt neve a külföldön. Németországban és még inkább Franciaországban, Angliában és Amerikában, tehát a reprezentatív fogászati országokban a legnagyobb tiszteletnek örvendett mélyszántású tudományos munkássága révén. És vegyük ehhez hozzá, hogy itthon, intézetében, majd klinikáján nagyképességü tanítványok vették körül; csupán Rothman, Hatty as y és Szabó nevét említem, akik akadémiai pályát futottak meg és Károlyi Mór-ét, Nagy Emil ét és Kozma Antalét, akik mint kiváló praktikusok kerültek ki iskolájából és tettek hírnévre szert, — bogy joggal mondhassuk, hogy Árkövy-nek e háromévtizedes korszaka, az 1880—1910-ig terjedő korszaka a magyar stomatologiának virágzó és dicsőséges ideje volt. Egész tanítói, agitátori és irodalmi működésének ideálja és uralkodó eszméje a stomatologia volt, azaz a fogászatnak kiemelése a tradicionális szűk keretből, átalakítása, kibővítése és ezzel szélesebi» orvostudományi alapra való helyezése. Ennek az eszmének Ö volt nálunk apostola, magvetője és egyben megérlelője egészen addig, amíg az érett gyümölcsöt be kellett volna takarítani.

És most idézem Nektek, kedves Barátaim, Goethe mélyértelmű szavait a „Zauberlehrling“ ‘ -bői :

Herr, die Noth ist gross!

Die ich rief, die Geister,

Werd ’ ich nun nicht los.

A bűvészinas nem bírt az általa felidézett szellemekkel. De a bűvészinas megfontolatlanul és könnyelműen felidézett és ezért komikus sorsa néha utoléri magát a bűvészt, a mestert magát is, csakhogy akkor tragikum lesz belőle. Ma már némi történelmi objektivitással megállapítható, hogy egybevetve és mérlegelve a kor és szereplőinek összes szellemi, morális, fizikai és társadalmi értékeit, képességeit és adottságait, az Árkövy-korszak uralkodó eszméje, tehát Árkövy-nek, a Mesternek, történelmi hivatása nem lehetett más, mint csak a stomatologiai eszme megérlelése. Ezt a történelmi szerepét tudományos munkásságával, a stomatologiai klinika és tanszék alapításával fényesen és dicsőségesen megjátszotta, az utódokat soha el nem múló hálára kötelezően, — melyet a klinikán állított ércszobor és a klinika meg az egyesület ápolta sír jelképez -—, de e szerep tökéletes megjátszásával történelmi hivatását egyben el is játszotta. A hanyatlás és tespedés ideje következett el 1910—1918-ig. A magyar stomato logiának addig egészséges, viruló szőllőjét — Petőfi szavait használva — titkos féreg foga rágta. Szerencsére ezt a külföldön nem vették észre, sőt sokaai idehaza sem. De ez nem változtat sem a tényen, sem azon a szomorú, de történelmi szükségességen, hogy a magyar stomatologia szőllőjét, — ha azt akartuk, hogy egyáltalán termőképesen és szüretre érően éljen —, regenerálni kellett.

És ezzel elérkeztünk a mai harmadik korszakhoz, mely kétéves interregnum után hivatalosan 1921 november 6-án — tehát éppen ma nyolc éve ■— kezdődött, melyet ez a serleg vezet be és jelképez: a Szabó József-korszakhoz.

Erről nehezebben tudok beszélni. Először ama szoros és meleg baráti kötelékek miatt, melyek e korszak vezéréhez személy szerint három évtizede kötnek, amely viszony talán befolyásolhatja a tiszta ítéletet. Másodszor azért nehezebben, mert e korszak kialakításában szerény tehetségeim szerint magam