Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
941 hogy mindezen oldatoknál a mikroskópiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a period ont iumra izgatólag hatnak, az erek kitágulnak és leukoeytavándorlás áll be. A leukocyták odavándorolnak, ahol az izgalmat kiváltó gyógyszer a legnagyobb concentratióban van, innen a diffusio beviszi őket a periodontiumba. A bevitt gyógyszerek, mint tudjuk, a leukocytákra positiv chemotactikusan hatnak. Az izgalom különböző fokait láthatjuk, hyperaemiától kezdve közepes leukoeytavándorlás — egészen a gyökérhártya és csont beolvadásáig. Ismeretes, hogy a pulpa a fog egész hosszában elágazás nélkül halad az apexig, ahol több elágazással a periodontiumba megy. Ezen a helyen, ahol a periodontiumba halad, ott lépnek fel a kóros elváltozások, a gyógyszerek bevitelénél. Tudjuk, hogy a periodontiumnak igen bő ér- és nyirokellátása van, sőt Schweitzer berlini anatómiai intézetben végzett vizsgálataiból kitűnik, hogy a korona-pulpában is talált nyirokérhálózatot, amely tovább 'folytatódik a gyökérben. Ezzel hozható kapcsolatba Balters legutóbbi vizsgálata, aki kimutatta, hogy az arsenes sav, amit idegölésnél alkalmazunk, ha nem a koronapulpára, hanem a gyökérpulpára helyezzük, úgy minden esetben gyökérhártyagyulladás lépett fel. Ezen esetekben Balters kizárólag fémarsent alkalmazott. Balters ugyan a vegyszereken kívül még egy körülményre hívja fel a figyelmet. Szerinte, ha szűk a gyökércsatorna, illetve a gyökércsúcs nyílása, ez kedvezőbb, mint a táglumenü gyökércsatorna, mert ez utóbbinál az ideg eltávolításakor az idegtűvel az apexen túljuthatunk és a periodontium egy része is elszakadhat, ami a fogra nézve súlyos laesiót jelent. Számos röntgenfelvételt volt alkalmam készíteni olyan fogakról, amelyeknek gyökerei lege artis el lettek látva különböző eljárások szerint és mégis rövidebb, vagy hosszabb idő múlva a röntgenképen a gyökéresúcs körül diffus, vagy élesen elhatárolt területen, majdnem kivétel nélkül, csontritkulás látszik. Kórbonctanilag ez csontbeolvadásos gócot jelent. Ezen elváltozások lassan a periodontiumra huzamosabban beható izgalmak folytán keletkeztek, amit nem utolsó sorban a kikezelt és a gyökércsatornába bevitt maradandó gyökértömés okozott. Hiszen nagyon gyakran a gyökértömések után rövid ideig a patiens arról panaszkodik, hogy a kérdéses foga fáj, de rövid idő múlva, esetleg egy-két nap után, ezen izgalom megszűnik, legalább is klinice annyira, hogy a beteg nem vesz róla tudomást, de hosszabb idő után készült röntgenfelvételen az elváltozás kimutatható. Ebből az is következik, hogy már gyökértömés előtt is ügyelni kell arra, hogy a gyökércsatornába csak olyan anyagokat vigyünk be, amelyek nem váltanak ki izgalmat.
