Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
921 rendeződését. Megfigyelései fejlődéstani szempontból is érdekesek. Da vida tisztán a leíró bonc tan szempontjából vette vizsgálat alá az állkapcsot. Davida maceráit csontokon fürészleteket, metszeteket, csiszolatokat készített és ezekből igyekezett megállapítani az állkapocs egyes részeinek trajectorialis rendszereit. Davida a processus alveolaris (fogmedri rész), a protuberantia mentalis (álldudor), a processus coronoideus (varjúorrnyulvány), a processus condyloideus (bütyöknyulvány), az angulus mandibulae (állszöglet) szerkezetét vizsgálva azt találta, hogy a szivacsos állományt alkotó csontlécek és gerendák elrendeződése különböző. Kellner antagonistájukat vesztett fogak állcsontjaiból készült metszeteken tanulmányozta a szivacsos állomány gerendáinak elrendeződését. 2. ábra. Az álldudor (protuberantia mentalis) szerkezete; „András-kereszt“ (Davida). Davida a protuberantia mentálisban „András-kereszt“ módjára kereszteződő csontléceket és lemezeket ír le, melyek feladata volna a két állkapocsfél öszetartása (lásd 2. számú ábra). A processus coronoideus tra jectorialis rendszere szerinte a legnagyobb az összesek között, az ebből kiinduló trajectoriumok az angulus mandibulae táján meghajolva egészen a kisőrlők alá jutnak. A corpus mandibulaeban lévő szivacsos állomány a processus coronoideus trajectorialis rendszeréhez tartozik. A processus condyloideus trajectoriumai — Davida leírása szerint — részben párhuzamosan futnak a processus coronoideuséival, részben pedig a két trajectorialis rendszer határán kereszteződnek egymással. Az angulus mandibulae, mely csak az embernél legömbölyített és nyúlvány nélküli — félmajmoknál egy nagy nyúlványban, a processus lemuricusban folytatódik, — kettős trajecto-
